Lammas/Lughnasadh – Az aratás ünnepe

A "Lammas" név az óangol "hlaf-maesse" kifejezésből ered, ami  "kenyérünnepet" jelent, és utal arra az ősi hagyományra, hogy az első, frissen őrölt gabonából készült kenyeret ekkor szentelték meg. Gondolj csak bele, mennyi munka, gondoskodás és hit kell ahhoz, hogy a tavasszal elvetett magokból augusztusra gazdag termés szülessen! Ugyanígy van ez az életünkben is: a Lammas arra emlékeztet, hogy megálljunk, és tudatosítsuk, mi minden érett be, milyen "termést" takaríthatunk be az elmúlt hónapok erőfeszítéseiből, azaz miért lehetünk hálásak.

Ez az időszak emlékeztet minket arra, hogy megünnepeljük mindazt, amit az elmúlt hónapok során elvetettünk és gondoztunk, így lassan beérhetett. Ezért ez az ünnep nemcsak a fizikai termésről szól, hanem a szellemi és lelki bőségről is. Mit ültettél el az év elején? Milyen álmokat, célokat fogalmaztál meg? Mi az, ami most kezd testet ölteni, gyümölcsöt hozni az életedben? Ez a hála ideje mindenért, amit elértél, és mindenért, ami körülvesz.

A ünnep Lughnasadh néven is ismert, Lugh, a kelta kézműves istenség tiszteletére. Lugh a sokoldalúság, a tehetség és a mesterségek ura, így ez az ünnep arra is ösztönöz, hogy elismerjük és megünnepeljük saját képességeinket, készségeinket, és azokat a "terményeket", amiket a munkánk vagy kreativitásunk révén hozunk létre.

Hogyan ünnepeld a Lammast?

• Kenyérsütés: Süss egy finom házi kenyeret az új termés tiszteletére. A folyamat maga is meditációs lehet, a dagasztás, a sütés illata pedig feltölti, megszenteli az otthonodat. Oszd meg a kenyeret szeretteiddel, hisz az adás-kapás is az ünnep része.

• Hálaadás: Szánj magadra pár percet, és írd le, vagy csak gondold végig, mi mindenért vagy most hálás. Lehet az egy apró öröm, egy nagy siker, vagy akár csak az életedben jelenlévő nyugalom.

• Bőség oltár: Díszítsd fel az otthonod egy kis sarkát az aratás színeivel (narancs, arany, vörös, barna, zöld). Tegyél ki gabonakalászokat, friss gyümölcsöket, zöldségeket, vagy akár egy saját készítésű kukoricababát.

• Kézművesség: Ha szeretsz alkotni, készíts valamit, ami tükrözi a tehetségedet. Ez lehet egy rajz, egy mandala, egy ékszer, vagy bármi, amiben örömödet leled.

Lammas Tarot Vetés – Az Aratás üzenete a Lapokból

A Lammas tökéletes alkalom arra, hogy egy kis Tarot mágiával még jobban elmélyedj az aratás témájában. Ez a vetés segíthet rálátni, hogy mi az, ami beérett, és hogy merre tarthatsz tovább.

Vegyél elő egy szép terítőt, gyújts meg egy gyertyát (akár sárgát, narancssárgát vagy zöldet, a bőség színeiben), és hangolódj rá a Lammas energiáira. Keverd meg a lapjaidat, gondolva az aratásra, a hálára és a bőségre.

Értelmezés:

1. Mit arathatsz le már most az életedben?
2. Minek van szüksége még további érésre?
3. Hogyan tudsz részese lenni annak a bőségnek, ami most körülvesz az életedben?  Milyen eszközök állnak a rendelkezésedre a betakarításhoz?
4. Ahogy közeledik az évkör sötét része, mire kell felkészülnöd, mire kell összpontosítanod a teljes bőség learatásához, a Mabon-ig tartó időszakban?

Nézd meg alaposan a kihúzott lapokat:

Milyen érzéseket keltenek benned? Milyen szimbólumokat látsz rajtuk? Hogyan kapcsolódnak egymáshoz az üzenetek? Milyen történetet mesélnek el neked a magvetéstől az aratásig, majd a jövőbeli felhasználásig?

Ez a vetés egyfajta "spirituális mérleg" is lehet, ami segít tudatosítani a fejlődésedet, és felkészít a következő lépésekre az utadon.

Ugye milyen izgalmas látni, ahogy a Tarot lapjai feltárják az életed "termését" és a következő lépéseket? A Lammas vetés egy fantasztikus lehetőség az utolsó finomhangolásra, hogy lásd, mit arathatsz le már most, és min kell még dolgoznod, mit kell még "növesztened" az életedben. Most van itt az idő, hogy pontosan lásd, mely területeken hoztak gyümölcsöt az erőfeszítéseid, és hol van még szükség egy kis extra gondoskodásra, hogy a teljes bőség a tiéd lehessen.

Ez a mélyreható önismereti munka segít felkészülni az évkör sötétebb, befelé fordulósabb időszakára. Gondolj csak bele, milyen csodálatos érzés lesz majd Mabonkor, az őszi napéjegyenlőség idején, amikor a teljes aratás ideje jön el, már tudatosan és hálával tekinteni mindarra, amit megteremtettél! Akkor érkezik el a valódi kiegyenlítődés és a bőség megélése.

És mi van, ha elakadsz az értelmezésben?

Ha úgy érzed, egyedül nehéz kibogozni a lapok rejtett üzeneteit, vagy szeretnél egy profi kártyavető segítségével mélyebbre ásni a Lammas vetésedben... akkor van egy különleges ajánlatom számodra!

Most mindössze 4.990 Ft-ért megrendelheted tőlem is a személyes, írásos Lammas Tarot elemzésedet! Nincs szükség személyes találkozóra, mindössze a számlázási adataidra, és a megrendelésed kiegyenlítésétől számított 5 munkanapon belül már olvashatod is az Égiek kifejezetten neked szóló, inspiráló üzeneteit.

Ne hagyd ki ezt a lehetőséget, hogy a lehető legteljesebben élhesd meg a Lammas bőségét és tudatosan készülj fel a következő időszakra!

Kattints ide és rendeld meg most!

A Lammas vetés megrendelésére csak augusztus 15-ig van lehetőséged!

Az "azonnali jutalom" csapdája, avagy miért nehéz a kitartás?

Az Evolúció és az azonnali jutalom keresése

Az emberi természet mélyén, evolúciós szempontból is, az azonnali jutalom keresése egykor alapvető volt a túléléshez. Őseinknek nem volt idejük hosszú távú befektetésekre gondolni, amikor éhínség, vagy ragadozók fenyegettek. A "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok" mondás is ezt a pragmatikus, rövid távú fókuszt tükrözi: ami most van, az biztos, ellenben a jövő bizonytalan. Ez a genetikai kódolás a mai, biztonságosabb világunkban is hatással van ránk, ahol már nem a túlélés a tét, hanem a komfortérzet és a kényelem.

Gondoljunk az oroszlánra: csak akkor tesz erőfeszítést, hogy vadásszon, amikor éhes. Különben meg sem mozdul egész nap. Ez a hatékonyság a vadonban alapvető. Azonban az emberi fejlődéshez és a komplex társadalmi célok eléréséhez a puszta "éhezés" motivációja nem elég. Szükségünk van a "halasztott gratifikáció", avagy a késleltetett jutalmazás képességére, a jövőbeni jutalom reményében tett erőfeszítésekre.

A Pillecukor Kísérlet és az önfegyelem hatalma

Walter Mischel híres "pillecukor kísérlete" (Marshmallow Experiment) nagyszerűen illusztrálja a késleltetett jutalmazás fontosságát. A kutatás során gyerekek elé tettek egy pillecukrot és azt mondták nekik: ha kivárják, hogy a kísérletvezető visszatérjen (kb. 10-15 perc), kapnak egy második pillecukrot is. Ha viszont addig megeszik, nem kapnak többet. Azok a gyerekek, akik képesek voltak várni, azaz képesek voltak várakoztatni az igényeiket és megszerezték a két pillecukrot, a későbbi utánkövetések során sikeresebbeknek bizonyultak az életben – magasabb pontszámokat értek el a SAT teszten, jobban kezelték a stresszt és magasabb volt az önbecsülésük.

Ez a tanulmány rávilágít arra, hogy a kitartás és az önfegyelem nem csupán egy szép tulajdonság, hanem alapvető készség, amely hozzájárul a hosszú távú sikerhez és jóléthez. A problémánk az, hogy a mai világban számtalan "pillecukor" áll azonnal rendelkezésünkre: a közösségi média görgetése, az azonnali hírfolyamok, a könnyen hozzáférhető szórakozás mind azonnali, kis adagnyi dopamint szabadít fel az agyunkban. Ezek az instant jutalmak elvonják a figyelmünket a nehezebb, de jövedelmezőbb hosszú távú célokról.

Miért választjuk az azonnali, gyors jutalmazást?

1. Dopamin rendszer: Az agyunk jutalmazó rendszere, a dopamin felszabadulása, erősíti az azonnali kielégülést nyújtó viselkedéseket. Ezért nehéz ellenállni, hogy azonnal reagáljuk a telefonunk értesítésére, még akkor is, ha tudjuk, hogy egy fontos feladaton kellene dolgoznunk.

2. Kényelem és minimális erőfeszítés: A kitartás és a következetesség erőfeszítést igényel. Könnyebb elhalasztani a nehéz feladatokat és a komfortzónánkban maradni.

3. Bizonytalanság, beláthatatlanság: A jövő mindig bizonytalan. Lehet, hogy félünk befektetni az energiát valamibe, aminek a kimenetele nem garantált. Az azonnali jutalom ezzel szemben biztosnak tűnik.

4. A "Túl elfoglalt vagyok" mítosza: Gyakran kifogásként használjuk, hogy nincs időnk a rendszeres gyakorlatokra. Pedig ez valójában csak prioritáskezelés, azaz az időnk hatékonyabb beosztásának kérdése, ami fejleszthető készség. Inkább az azonnali, rövid távú "mentesítést" keressük, mintsem a hosszú távú építkezést.

5. A "Külső megoldás" várása: Sajnos túl sokan várnak egy külső "megmentőre" vagy "varázslatra". Egy gyors kúra, egy beavatás, egy gyógyszer, ami minden problémát megold, sokkal vonzóbbnak tűnik, mint a napi, kitartó belső munka.

Hogyan segíthetjük magunkat a kitartás útján?

A jó hír az, hogy az igényeink várakoztatására való képesség és a kitartás fejleszthető.

1. Kezdjük kicsiben: Ne akarjunk azonnal maratont futni. Kezdjük napi 5 perccel a meditációt, vagy csak egyetlen oldallal a naplóírást. A sikerélmény, még a legkisebb is, építi a motivációt.

2. Tudatosítsuk a hosszú távú előnyöket: Emlékeztessük magunkat folyamatosan, miért tesszük, amit teszünk. Képzeljük el a jövőbeli, jobb énünket, aki a kitartásunknak köszönhetően valósult meg.

3. Hozzunk létre rutinokat: A következetesség a rutinokban rejlik. Ha valami beépül a mindennapi életünkbe, kevesebb akaraterőre van szükségünk a végrehajtásához.

4. Ünnepeljük a kis győzelmeket: Ne csak a végső célt ünnepeljük, hanem az odáig vezető apró lépéseket is. Ez megerősíti az agyunk jutalmazó rendszerét a kitartó viselkedésért.

5. Légy kedves magaddal: Ha elbuksz, ne ostorozd magad. Fogadd el, tanulj belőle, és kezdd újra másnap. A tökéletesség nem elvárás, a haladás igen.

Az életben a legnagyobb kincseket gyakran nem a leggyorsabb úton találjuk meg, hanem azon az ösvényen, amely következetességet, türelmet és belső erőt igényel. Az igazi "arany" nem egy varázspirula, hanem a bennünk rejlő potenciál, amit csak a kitartó, mindennapi erőfeszítések hozhatnak felszínre.

Melyik hosszú távú "túzokért" vagy hajlandó lemondani a "mai verébről"?

Amikor a megértés elindít: Mi van a tudatos változás mögött?

"Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket." (János evangéliuma 8:32)

Médiumként nap mint nap látom, milyen óriási erőt rejt, amikor valaki megért valamit. Nemcsak azt, hogy miért történik valami vele, hanem azt is, hogy ő maga hogyan viszonyul hozzá, milyen mintákat ismétel, vagy mi az a belső akadály, ami visszatartja.

A megértés: több mint puszta információ

Sokan azt gondolják, a megértés pusztán annyi, hogy kapunk egy információt. Például: "ezért fáj a fejem", vagy "azért nem jön össze a párkapcsolat, mert rossz mintákat hoztam gyerekkoromból". Ez persze egy jó kiindulópont, de a valódi, mély megértés sokkal több ennél.

Ez az a pillanat, amikor az információ már nem csak egy adat a fejünkben, hanem átjárja a lényünket, és valahogy a csontjainkban is érezzük az igazságát. Ez az a pont, amikor rádöbbenünk valamire. Mintha egy mozaik darabjai összeállnának, és hirtelen meglátnánk a teljes képet. Ezt nevezhetjük AHA-élménynek is! A pszichológia is régóta tudja, hogy a betegségeink, nehézségeink gyakran a tudatalattinkban gyökereznek. A tudattalan, ahogy a nevében is benne van, rejtve van előlünk. Olyan mintákat, félelmeket, hiedelmeket tárol, amik a felszínen irányítanak minket, de nem látjuk a működésüket. Amikor egy ilyen rejtett minta hirtelen megvilágosodik előttünk – vagyis megértjük a működését és az eredetét –, az olyan, mint egy lámpa felkapcsolása egy sötét szobában. A pszichológiában ezt "insightnak" hívják, azaz belátás, felismerés, egy kulcsfontosságú fogalom, ami a problémamegoldás, az önismeret és a terápiás változás alapját képezi.

Mi történik, ha megértünk valamit?

1. Felszabadulás: Először is, óriási teher eshet le a vállunkról. Amíg nem értünk valamit, addig sokszor csak tehetetlenül sodródunk az árral, vagy frusztráltan próbálunk változtatni anélkül, hogy tudnánk, mi az igazi ok. A megértéssel jön a felszabadító felismerés, hogy van kiút, van megoldás.

2. Kontroll visszaszerzése: Ha megérted, mi miért történik, vagy mi az, ami eddig visszatartott, akkor visszakapod a kontrollt az életed felett. Már nem egy láthatatlan erő irányít, hanem te magad dönthetsz a jövődről. Elkezdesz cselekvőképessé válni.

3. Változás lehetősége: És ez a legfontosabb! A megértés az első és legfontosabb lépcsőfok a tudatos változás felé. Amíg nem értesz valamit, addig nem tudsz rajta változtatni. Ha viszont már rálátsz a működésére, akkor van lehetőséged más döntéseket hozni, másképp reagálni, új utakat kipróbálni. Ez az, amikor elindul a valódi gyógyulás és fejlődés.

Gondolj csak bele a saját életedbe! Volt már olyan, hogy valami évekig nyomasztott, aztán egy beszélgetés, egy könyv vagy egy meditáció hatására hirtelen "összeállt" benned valami? Abban a pillanatban nemcsak jobban érezted magad, de valószínűleg el is tudtál indulni a megoldás felé.

Ez az a pont, ahol a pszichológia és a spiritualitás találkozik. Ahogy C.G.Jung is mondta: "Amíg a tudattalan tudatossá nem válik, az fogja irányítani az életedet, és te sorsnak fogod nevezni." Ez a mély pszichológiai belátás rámutat, hogy amíg egy rejtett minta vagy trauma irányít minket, addig tehetetlenek vagyunk. De abban a pillanatban, hogy rálátunk, fény gyúl bennünk, és megnyílik a változás lehetősége. Nem véletlen, hogy a Biblia is azt tanítja: "Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket." Ez a szabadság nem csak a külső körülményektől való függetlenséget jelenti, hanem a belső bilincseinktől, félelmeinktől és korlátozó hiedelmeinktől való megszabadulást is. A megértés az a kulcs, ami kioldja ezeket a lakatokat.

A saját utad kulcsa

A legtöbben azért kerestek fel engem médiumként, mert egy helyzetben elakadtatok, vagy választ kerestek. Az Égiektől kapott üzenetekkel nem "megoldásokat" adok a kezetekbe, hanem új nézőpontokat, rálátást, ami segít nektek abban, hogy saját magatok értsétek meg a helyzeteteket. És ez a megértés az, ami a változás elindítója lesz!

Hiszem, hogy mindannyiunkban ott van a képesség a gyógyulásra, a fejlődésre. Ehhez azonban gyakran szükségünk van egy "kívülről jövő" megvilágításra, egy olyan perspektívára, ami segít nekünk rálátni a saját vakfoltjainkra. Én a médiumi munkám során egyfajta fordítóként és iránymutatóként segítem, hogy te magad juss el a megértéshez.

Ha úgy érzed, téged is visszatart valami, de nem tudod pontosan,mi az, vagy van egy élethelyzeted, amit mélyebben szeretnél megérteni, hogy végre elindulhass a változás útján, akkor ne habozz! Keress bátran, és nézzünk rá együtt, mi az, ami a te utadon akadályt képez, és hogyan tudod a megértés erejével feloldani! 

Hogyan segíthet a médium egy Szellemnek?

Az utóbbi időben viszont érdekes módon, többször kértek fel olyan közvetítésekre, ahol kiderült, hogy "beragadt" Szellemmel van dolgunk. Érdekes, hogy ezekben az esetekben általában a hozzám forduló Klienseim is elmondták, hogy "úgy érzik, hogy az elhunyt szerettük terelte őket hozzám". Mintha egy hívást kaptak volna Fentről arra, hogy keressenek valakit, akin keresztül kapcsolatba léphetnek az eltávozott szerettükkel.

De mi is az a "beragadt" Szellem?

Sokak számára a halál misztikummal teli, és a "túlvilág" fogalma gyakran homályos vagy éppen félelmetes képzeteket ébreszt. Hallhatunk rémtörténeteket bolyongó szellemekről, vagy olyan lelkekről, akik valahol "köztes létben" rekedtek. De vajon mi az igazság ebből? Ahogy az általam nagyra tartott Lisa Williams, Gordon Smith, vagy Suzanne Giesemann (brit és amerikai médiumok) is tanítják, és ahogy saját médiumi munkám során is látom, a helyzet korántsem olyan borús, mint ahogy azt a populáris kultúra olykor lefestené. Nincsenek "eltévedt" lelkek a sötét semmiben, és senki sem ragad meg egyfajta purgatóriumban, mint egy fizikai helyen. A valóság sokkal finomabb, és a "beragadás" sokkal inkább a tudatállapotra vonatkozik, nem pedig egy fizikai helyre.

De először is tisztázzuk a fogalmakat: Lélek vagy Szellem?

Amikor a "Túlvilágról" és az ottani életről beszélünk, a szavak gyakran zavart okozhatnak. Magyarul hajlamosak vagyunk mindent "léleknek" nevezni, legyen szó az élők belső, érzelmi valóságáról vagy az elhunytakról. Hallunk "lelki társról", "lélekvándorlásról" és "halott lelkekről" egyaránt. Mivel én angol médiumiskolában tanultam, a spirituális munkám során az eltávozott szeretteinkre egyértelműen a Szellem szót használom. Magyarországon viszont ezen kifejezés hallatán a legtöbbször a lepedős, ijesztgető kísértetekre gondolunk, amik például a filmekben szerepelnek. Ezt a köznyelvi félreértést szeretném most előljáróban tisztázni.

A lélek (angolul "soul") számomra sokkal inkább a mi egyedi személyiségünket, érzelmeinket, emlékeinket és akaratunkat jelenti. Ez az a részünk, ami a fizikai testünkkel együtt fejlődik, tapasztalatokat gyűjt, és meghatározza azt, akik mi vagyunk egy adott életben. Mondhatjuk, hogy ez az "érzelmi és mentális testünk" a földi létünk során.

A szellem (angolul "spirit") ezzel szemben a létezésünk örökkévaló, isteni és halhatatlan aspektusa. Ez az a tiszta esszencia bennünk, ami az életünk előtt is létezett, és ami a fizikai halál után is folytatja útját. Ez a részünk az, ami nem pusztul el, ami inkarnálódik új és új testekbe, és ami a Szellemvilágba, a szellemi síkokra tér vissza a földi élet befejeztével. Amikor egy médium "szellemekkel" kommunikál, valójában ezekkel az örökkévaló létezőkkel lép kapcsolatba.

Ezzel a tisztázással vágjunk is bele, hogy megértsük, mi is történik azokkal a Szellemekkel, akik néha "beragadtak" tűnnek, és hogyan segít nekik a médium a továbblépésben a Fény felé.

Miért "ragadunk be" Odaát, a Fényben?

Amikor egy Szellem elhagyja a fizikai testét, azonnal eljut arra a szellemi síkra, ahol a továbbélése folytatódik. Ez a "Fény", a "Szellemvilág", sokféleképpen nevezzük – de egy biztos: mindenki odaérkezik. A különbség a Szellemek között abban rejlik, hogy milyen tudatállapotban érzékelik ezt az új valóságot.

Egyes Szellemek tudata a halál pillanatában, vagy az azt megelőző időszakban beszűkül, azaz fókuszáltan egy adott témára, vagy problémára irányul. Ez a korlátozott fókusz megakadályozza őket abban, hogy felismerjék, hol is vannak valójában, és mi vár rájuk. Mintha egy szobában lennénk, tele Fénnyel, szeretettel és segítő lényekkel, de mi mégis a padló egyetlen, apró repedését bámuljuk, nem véve észre a körülöttünk lévő teljességet.  De miért is történik ez?

A "beragadás" leggyakoribb okai a következők:

• Befejezetlen ügyek: Egy el nem intézett tartozás, egy meg nem tartott ígéret, egy be nem fejezett projekt. A Szellem azt érezheti, hogy "nem teheti meg", hogy továbblépjen, amíg ezek nincsenek rendezve.

• Erős érzelmi kötődések és aggodalmak: Egy (ittmaradt) szerettért érzett túlzott aggodalom, egy mély szerelem, amitől képtelen elszakadni, vagy éppen egy fel nem oldott konfliktus. Ez az érzelmi súly "lehorgonyozza" a Szellemet.

• Bűntudat és megbánás: Ha valaki súlyos bűntudattal távozik, vagy mélyen megbánja tetteit, az a saját tudatát zárhatja börtönbe. Nem hiszi el, hogy méltó a fényre és a békére, és ez az érzés gátat szab a továbblépésnek.

• Hirtelen, Traumatikus Halál: Egy váratlan baleset, erőszakos halál vagy öngyilkosság esetén a sokk olyan erős lehet, hogy a Szellem nem fogja fel, mi történt vele. Zavarodottan, tájékozatlanul "él" tovább, mintha még mindig a földi élet részeként létezne. Gordon Smith brit médium gyakran hangsúlyozza, hogy a Szellemvilág is a mi érzékeinkkel "olvas" bennünket, és ha a halál sokkoló, az a túloldalon is sokkoló tapasztalatot okoz.

• Ragaszkodás a Földihez: Egyes lelkek annyira az anyagi világhoz, a földi élvezetekhez vagy a hatalomhoz ragaszkodnak, hogy nehezen tudnak elszakadni attól, amit eddig egyedüli valóságnak hittek.

• Ragaszkodás hitrendszerekhez:  Ha egy Szellem nem hitt a túlvilági élet lehetőségében, akkor logikus, hogy nem tudja érzékelni azt, hogy a halála után mégis folytathatná az életét.  Amiben nem hiszünk, azt nem is tapasztalhatjuk meg, mert nem lesz valóságos számunkra.

A pszichikus médium szerepe

Itt lép a képbe a médium, aki ilyenkor pszichopomposz, azaz "révész" szerepet tölt be. A Szellemvilággal kommunikálni képes, azaz pszichikus médium, különleges helyzetben van. A földi testünkön keresztül mi is a fizikai sík részei vagyunk, de a médiumi tudatosságunk révén hozzáférünk a szellemi dimenziókhoz is. Ez a kettősség tesz minket "láthatóvá" és érzékelhetővé az összes síkon, így a "beragadt" szellemek számára is, akik talán senki mást nem vesznek észre.

Ahogy Suzanne Giesemann amerikai médium csodálatosan megfogalmazta: az elhunytak tehát nincsenek "beragadva" egy sötét helyen, sokkal inkább a saját tudatosságuk korlátozza őket abban, hogy a szellemi sík teljes szépségét és békéjét érzékeljék. Médiumként a feladatunk tehát nem az, hogy "kiszedjük" őket valahonnan, mintha egy fizikai csapdából szabadítanánk ki valakit. Ők már a Fényben vannak! A mi dolgunk az, hogy segítsük őket a perspektívájuk megváltoztatásában, azaz a fókuszt a földi problémákról a szellemi sík segítő energiáira tereljük.

A folyamat a következőképpen zajlik:

1. Kapcsolatfelvétel: A médium érzékeli, ha egy Szellem "beragadt" és mivel a Szellem "emberként" "látja" őt, így felveheti vele a kapcsolatot.

2. Felismerés: Sok esetben a Szellem nem is tudja, hogy meghalt. A médium finoman, szeretetteljesen segít neki felismerni a helyzetét.

3. Ok azonosítása: A kommunikáció során a médium feltárja, mi az a befejezetlen ügy, érzelem vagy ragaszkodás, ami a Szellemet a beszűkült tudatállapotában tartja.

4. Feloldás: A médium segíti a Szellemet abban, hogy elengedje ezeket a kötöttségeket. Ez lehet megbocsátás (magának vagy másoknak), egy üzenet átadása, vagy egyszerűen csak a megértés, hogy minden rendben van.

5. Fókuszváltás: Amint az ok feloldódott, a médium ráirányítja a Szellem figyelmét a körülötte lévő, de eddig nem érzékelt Fényre, a segítőkre, az elhunyt szerettekre, akik ott várnak rá a szellemi síkon. Lisa Williams gyakran ír arról, ahogy a "folyosó" kitágul és a Szellem hirtelen meglátja azokat, akik körülveszik.  Nekem is jópár gyönyörű hasonló megtapasztalásom van erre vonatkozóan.

6. A Tudatállapot kinyílása: Amint a beszűkült tudatállapot feloldódik, a Szellem perspektívája kitágul, és teljes valójában érzékeli a szellemi sík békéjét, szeretetét és szépségét. A "beragadás" megszűnik, és a Szellem szabadon tovább haladhat a fejlődése útján.

Ez a folyamat egy csodálatos és mélyen gyógyító munka, amely nem csak az elhunyt Szellemének segít, hanem megnyugvást hoz az ittmaradt szeretteinek is. Megmutatja, hogy a halál nem a vég, és még a legzavarodottabb Szellem számára is van segítség és út a fény felé.  Persze, a Szabad akarat itt is érvényben van, tehát csak azokat a Szellemeket lehet ilyen esetben terelni, akik nyitottak a kapcsolatfelvételre, illetve a nézőpontváltásra is.  Szóval, mint látod, amint fent, úgy lent, tehát a szellemi létsíkon is a legfontosabb a tudatosság és a tudatszintünk állapota, akárcsak itt a földi síkon.

Kiváncsi vagy, hogy milyen "beragadásokkal" találkoztam médiumi munkám során?  Ha szeretnéd, egy következő bejegyzésben szívesen elmesélem.

❤   🕯   ❤

Góczán Krisztina vagyok, pszichikus médium, tarot szakértő és családállító.   Ha elakadással küzdesz, vagy nem érzed jól Magad az életedben, megtisztelnél, ha engem választanál segítődül.

Te tisztában vagy a vakfoltjaiddal?

Mi is az a vakfolt?

Pszichológiai és önfejlesztési szempontból a vakfolt (vagy angolul "blind spot") azokat a viselkedési mintákat, hiedelmeket, attitűdöket vagy akár érzelmeket jelenti, amelyek számunkra teljesen láthatatlanok. Előfordulhat, hogy mások észreveszik rajtunk, de mi magunk nem vagyunk tudatában a jelenlétüknek, vagy éppen a hatásuknak. Képzeld el, hogy vezetsz egy autót: van egy terület a visszapillantó tükrökön kívül, amit nem látsz anélkül, hogy ne fordítanád el a fejed. Ugyanígy működnek a lelki vakfoltjaink is.

Ezek a vakfoltok gyakran a tudatalattinkban gyökereznek, olyan mélyen rögzült minták, amelyeket gyermekkorban, traumák vagy ismétlődő tapasztalatok során sajátítottunk el. Lehet ez egy önkorlátozó hiedelem a pénzzel kapcsolatban, egy visszatérő viselkedésminta a párkapcsolatokban, vagy egy elfojtott félelem, ami blokkol a karrieredben. Mivel szinte a részünkké váltak, ezért számunkra teljesen normálisnak vagy észrevehetetlennek tűnnek.

Miért van szükség külső nézőpontra?

Pontosan azért, mert a vakfoltok számunkra láthatatlanok. Hiába szeretnénk, hiába próbáljuk magunkat elemezni, bizonyos dolgokra egyszerűen nem látunk rá. Olyan ez, mintha egy képet próbálnánk megfesteni anélkül, hogy látnánk a vászon egyik sarkát.

Külső nézőpont = barátnő?

Amikor egy barátnővel osztjuk meg a problémáinkat, az feltétlenül jót tesz a lelkünknek és erősítheti a kapcsolatot. Azonban a vakfoltokkal való munka ennél specifikusabb megközelítést igényel. Íme néhány ok, amiért a baráti segítség nem mindig vezet átütő eredményre:

1. Érzelmi bevonódás és elfogultság

A barátság alapja az érzelmi kötődés és pont ez az, ami vakfolt esetén akadályt jelenthet.

• Példa: Képzeld el, hogy már évek óta egy mérgező párkapcsolatban vagy, de te nem látod, hogy a partnered kihasznál téged, mert a szereteted és a ragaszkodásod elvakít. Egy jó barátod, aki szerteágazó ismeretekkel rendelkezik a témában, lehet, hogy látja a helyzet súlyosságát és a partnered manipulációit, de nem mer rávilágítani, mert fél, hogy megbánt téged, vagy hogy elveszíti a barátságot. Mivel annyira közel áll hozzád, az őszinteség nehézséget okozhat neki. Ha mégis megpróbálja elmondani, amit lát, te talán "ellenségnek" tekinted, mert az érzéseid erősebben hatnak rád, mint a tények. Ehelyett inkább a külső segítő feladata az, hogy objektíven, de empátiával rávilágítson a helyzetre.

• Magyarázat: Egy barát sok esetben nem akarja megbántani az érzéseidet, vagy megkockáztatni a barátságot azzal, hogy kellemetlen igazságokat mond ki. Az ő elfogultsága abból fakad, hogy szeret téged és a te boldogságodat akarja. Ez persze alapvetően jó szándék, de a vakfoltok feltárásához éppen az objektivitás hiányzik.

2. A hasonló problémák miatti "tükröződés"

Sokszor előfordul, hogy a barátaink hasonló élettapasztalatokkal vagy akár hasonló vakfoltokkal küzdenek.

• Példa: Ha neked van egy vakfoltod azzal kapcsolatban, hogy állandóan önfeláldozó vagy és soha nem állsz ki magadért, akkor könnyen lehet, hogy a legjobb barátod is hasonlóan viselkedik. Amikor elmeséled neki a problémádat, ő is azt mondja: "Ó, igen, ez velem is így van!" és együtt sóhajtoztok, anélkül, hogy bármelyikőtök felismerné, hogy ez egy mélyen gyökerező, feloldásra váró minta. Nem tud objektíven rávilágítani a te vakfoltodra, mert ő maga is benne van hasonlóban. Egy külső szakember, aki nem része ennek a mintának, azonnal felismerné a helyzetet és segítene kilépni ebből a körforgásból.

• Magyarázat: Amikor valaki maga is érintett egy hasonló problémában, nehezen tud külső, objektív nézőpontot adni. Gyakran a saját vakfoltjaink "visszatükröződnek" a barátainkban és ez megnehezíti a felismerést és a változást.

3. Félelem a megbántástól

A baráti kapcsolatok alapja a bizalom, de az őszinteség néha háttérbe szorulhat a kényelem vagy a harmónia megőrzése érdekében.

• Példa: Lehet, hogy egy barátod észreveszi rajtad, hogy hajlamos vagy folyamatosan másokat hibáztatni a saját sikertelenségeidért, ahelyett, hogy felelősséget vállalnál. Ez egy klasszikus vakfolt. Azonban nem meri szóvá tenni, mert fél, hogy megsért téged és elveszíti a barátságot, különösen, ha érzelmileg labilisabb időszakban vagy. Ezért inkább hallgat, vagy csak félszívvel próbálja finoman jelezni, de a lényegi üzenet nem jut el hozzád. Egy szakembernek a munkája része az is, hogy konfrontáljon, de azt támogató és építő módon teszi.

• Magyarázat: Egy barát nem mindig mer őszinte lenni veled, különösen, ha az őszinteség kellemetlen vagy fájdalmas igazságokat tárna fel. Inkább hallgat, vagy csak finom utalásokat tesz, ami nem elegendő ahhoz, hogy valóban ráláss a vakfoltodra. Egy szakembernek viszont az a dolga, hogy segítsen neked szembenézni ezekkel az igazságokkal, méghozzá egy biztonságos, támogató környezetben.

4. A szakértelem hiánya

Bár a barátok jó hallgatóságok lehetnek, nem rendelkeznek azzal a speciális tudással és eszköztárral, amivel egy képzett szakember.

• Példa: Évek óta küzdesz azzal, hogy képtelen vagy tartósan elköteleződni egy munkahelyen. A barátaid azt mondják: "Ne aggódj, majd találsz jobbat!", vagy "A mai világban ez már nem divat, hogy egy életen át egy helyen dolgozz." Ők igyekeznek megnyugtatni, de nem látják, hogy ez egy mélyebb elköteleződési fóbia vagy önbizalomhiány jele, ami már gyermekkorban gyökerezik, és ami a párkapcsolataidra is kihat. Egy szakember képes lenne azonosítani ezt a mintát és segítene feltárni az okait, majd kidolgozni egy stratégiát a feloldására.

• Magyarázat: Egy coach, terapeuta vagy tanácsadó képzése során elsajátít specifikus technikákat és módszereket a vakfoltok azonosítására és kezelésére. Értenek a pszichológiai folyamatokhoz, a kommunikációs mintákhoz és a viselkedési dinamikákhoz. Egy barát, még ha a legjobb szándékkal is közeledik, általában nem rendelkezik ezzel a szakértelemmel.

Összességében tehát, bár a baráti támogatás felbecsülhetetlen értékű az életünkben, a vakfoltok feltárása és feloldása egy olyan mélyebb, strukturáltabb folyamat, amihez gyakran egy külső, objektív, szakértelemmel rendelkező segítőre van szükség. Itt jön képbe egy külső segítő – legyen az egy spirituális tanácsadó, egy coach, egy terapeuta vagy akár egy bölcs mentor. Egy objektív, külső nézőpont ugyanis képes rávilágítani ezekre a területekre, tükröt tart elénk és olyan kérdéseket tehet fel, amelyek elindítanak bennünk egy felismerési folyamatot. Milyen erőforrást birtokol egy külső segítő, amit te nem?

• Objektív rálátás: A segítő nem érzelmileg érintett a helyzetedben, így tisztábban láthatja a tényeket és a mintázatokat (pl. szülői minták)
• Új perspektívák: Képes felkínálni más értelmezéseket, magyarázatokat vagy megoldásokat, amikre te magad nem gondoltál volna.
• Biztonságos tér: Egy támogató és ítélkezésmentes környezetben könnyebb megnyílni és szembenézni azokkal a dolgokkal, amik esetleg fájdalmasak vagy kényelmetlenek.
• Felismerés és feloldás: A külső útmutatás segít felismerni a vakfoltokat, megérteni azok eredetét és hatását, majd lépéseket tenni a feloldásukra. Ezáltal tudatosan választhatsz új, építőbb mintákat.

A saját utunkon való haladás során elengedhetetlen, hogy időről időre megálljunk és kérjünk külső támogatást. Ne félj segítséget kérni, hiszen ez nem gyengeség, hanem az öntudatosság és a valódi fejlődés jele. Ha készen állsz arra, hogy jobban megismerd önmagad és feloldd a láthatatlan akadályokat, egy külső nézőpont felbecsülhetetlen értékű lehet.

Amikor hozzám jössz: Mit ne tegyél, és miért pont úgy vagy tökéletes, ahogy vagy

Sokaknak van egy kép a fejükben arról, hogyan kell viselkedniük egy konzultáció során. Aggódnak, hogy mit gondolok róluk, és megfelelni akarnak. Pedig a velem töltött idő nem erről szól. Itt az a lényeg, hogy őszinte lehess önmagadhoz, és ennek egyenes következménye, hogy hozzám is.

Mit ne tegyél, és miért?

1. Ne kérj elnézést a könnyeidért! Az érzelmek, legyenek azok örömteliek vagy fájdalmasak, az élet részei. A sírás a gyógyulás, a feldolgozás természetes útja. Amikor elindulnak a könnyeid, az azt jelenti, hogy valami mélyreható folyamat zajlik benned. Engedd meg magadnak, hogy érezd, és tudd, hogy itt nincs ítélkezés, csak elfogadás és megértés.

2. Ne szépítsd a dolgokat! Nincs szükség arra, hogy a valóságot kiszínezd vagy elrejtsd a nehézségeket. Csak az igazsággal jutunk el a gyökerekhez, és csak akkor tudunk valódi megoldást találni. Légy őszinte, még akkor is, ha nehéz – ez a legrövidebb út a változáshoz.

3. Ne mondj olyat, amit nem szeretnél! A te tempód és a te határaid a legfontosabbak. Nem kell minden részletet feltárnod, ha nem állsz rá készen. Annyit ossz meg, amennyi komfortos számodra, és akkor, amikor készen állsz. A lényeget megérthetjük anélkül is, hogy minden apró titkodat elárulnád.

4. Ne tettess, mintha minden rendben lenne! Azért jössz, mert valami nincs rendben, vagy mert változásra vágysz. Itt az ideje, hogy levedd a maszkot, és megmutasd magad olyannak, amilyen vagy. Az őszinteség felszabadít, és ez az első lépés a gyógyulás felé.

5. Ne félj attól, hogy "túl sok" vagy! Nincs olyan, hogy "túl sok" érzés vagy gondolat. Bármivel is jössz, legyen az félelem, düh, szomorúság vagy öröm, mindez elfogadott és érvényes. Itt egy biztonságos térben vagy, ahol szabadon kibontakozhatsz.

6. Ne aggódj azon, hogy tökéletesen fogalmazd meg az érzéseidet! Nem kell retorikai bajnoknak lenned ahhoz, hogy megértsük egymást. A lényeg az, hogy kifejezd magad, ahogyan tudsz. Ne aggódj a szavak pontossága miatt, inkább hagyd, hogy az érzéseid vezessenek.

7. Ne tarts az ítélkezésemtől! Az én feladatom nem az, hogy ítélkezzem, hanem az, hogy segítsem a fejlődésedet. Egy elfogadó, támogató légkörben dolgozunk együtt, ahol a bizalom a legfontosabb. Bátran ossz meg bármit – itt teljes elfogadásra találsz.

Amikor hozzám jössz, egy dolgot kérek csak tőled: légy önmagad. Pontosan úgy vagy tökéletes, ahogy vagy, minden sérüléseddel, félelmeddel és vágyaddal együtt. Ez a te időd, a te tered a gyógyulásra és a növekedésre.

Önkorlátozó közmondások: Tényleg a saját gátjaink vagyunk?

„A tudatalattid csak egy egyszerű adatrögzítő. Nem érti a viccet, nem tudja, mi a jó neked és mi a rossz, nem tudja, mi a helyes és mi a helytelen, és nem tud különbséget tenni a tények és a képzelet között.” – Joseph Nguyen, Ne higgy el mindent, amit gondolsz

A népi bölcsesség árnyoldala

A közmondások sokkal mélyebben hatnak ránk, mint gondolnánk. Nem csak nyelvi fordulatok, hanem a kollektív emlékezet és a társadalmi normák hordozói. Gyakran anélkül befolyásolják a döntéseinket és a cselekedeteinket, hogy tudatosan elemeznénk a jelentésüket. Gondolj csak bele: egykor a stabilitás és a közösségi túlélés volt a cél. Akkoriban a kockázatkerülés és a megelégedettség segített. Ma viszont az egyéni fejlődés, az innováció és a növekedés van a fókuszban. Innen ered a feszültség: ami régen védett, ma visszatarthat.

Ha egy közmondás gyakran ismétlődik, mélyen beépül a tudatalattinkba, és belső meggyőződéssé válhat, még akkor is, ha ésszel nem is értünk vele egyet. Ez a "program" aztán automatikusan befolyásolja a tetteinket.

Milyen "szólásmondásos gátak" rejtőznek benned?

Vegyünk sorra néhány ismerős mondást, és nézzük meg, milyen önkorlátozó üzenetet hordozhatnak a modern korban:

• "Szegények vagyunk, de legalább boldogok" / "Boldog ember, kinek semmilye sincs" / "Boldogságot nem lehet pénzen venni."
• Miért gátolhat? Ezek a mondatok azt sugallhatják, hogy a pénz és az anyagi jólét felesleges, sőt, akár ártalmas is a boldogságra. Ez egy hamis dichotómiát hoz létre: mintha választanod kéne a gazdagság és a boldogság között. Leértékelik az anyagi törekvéseket, és arra ösztönözhetnek, hogy beletörődj a helyzetedbe, ne akarj többet. Ha azt hiszed, a pénz boldogtalanná tesz, nem is leszel motivált, hogy javíts az anyagi helyzeteden, vagy vállalkozásba fogj.
• "Kutya is csak oda piszkít, ahol már van" / "Nagy hal megeszi a kis halat" / "Sok az eszkimó, kevés a fóka."
• Miért gátolhat? Ezek a mondások a fatalizmust és a sorsszerűséget erősítik. Azt sugallják, hogy a vagyon vonzza a vagyont, a siker a sikert – és fordítva. Mintha a gazdagság eleve elrendeltetett lenne a kiváltságosoknak. Ez elveheti a reményt azoktól, akik most nehezebb helyzetben vannak, és azt sugallhatja, hogy a saját erőfeszítéseik hiábavalóak. A "kis hal" mentalitás azt eredményezheti, hogy nem hiszel a saját kitörési lehetőségeidben.
• "Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér."
• Miért gátolhat? Bár a takarékosság fontos, ez a mondás túlzott óvatosságra és kockázatkerülésre ösztönözhet. A "takaró" metaforája azt üzeni: maradj a komfortzónádban, ne lépd át a meglévő erőforrásaid korlátait. Ez elfojtja az ambíciót, a fejlődésre való törekvést, és azt, hogy merj nagyot álmodni. Pedig a takaród kiterjesztése, a növekedés, kockázatokkal jár, de szükséges is lehet.
• "Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"
• Miért gátolhat? Ez a mondás a változás, az innováció és a dobozon kívüli gondolkodás ellensége. Azt sugallja, hogy a biztonság a legfontosabb, és az ismeretlen út mindig veszélyes. Ez elfojtja a kreativitást, a kísérletező kedvet és az új lehetőségek felfedezését.
• "Aki sokat markol, keveset fog."
• Miért gátolhat? Ez a mondás negatívan minősíti a túlzott ambíciót és a nagy célokat. Azt sugallja, hogy a "sok markolás" eleve kudarcra van ítélve, és jobb beérni kevesebbel. Ezzel elfojtja a nagyratörő álmokat és a merész célkitűzéseket, pedig az életben épp az markolhat sokat, aki mer nagyot álmodni, kockáztatni, még ha ez jár is némi veszteséggel.
• "Szegény embert még az ág is húzza."
• Miért gátolhat? Ez a közmondás azt üzeni, hogy a balszerencse halmozódik, és ha már eleve nehéz helyzetben vagy, nincs kiút. Ez a tanult tehetetlenség egyik formája, ami a sorsba való beletörődésre ösztönöz, és azt erősíti benned: "mindig én húzom a rövidebbet". Emiatt passzívvá, apátiássá válhatsz, mert azt hiszed, nincs ráhatásod a saját életedre.

A félelem és a tudatalatti programok

A fentiek világosan mutatják: a népi szólásmondások, amelyek eredetileg a közösség túlélését és stabilitását szolgálták, a mai, gyorsan változó világban könnyen önkorlátozó hiedelmekké válhatnak. Ezek nem csupán elavult tanácsok, hanem mélyen beágyazódott mentális programok, amelyek tudattalanul irányítják a döntéseidet. A közmondások ereje épp abban rejlik, hogy kollektív bölcsességnek számítanak. Ez az elfogadottság teszi őket „igazzá” a tudatalattid számára, és ezen "igazság" címke alatt olyan üzenetek is beépülhetnek, amelyek valójában gátolnak a fejlődésben.

A kultúra, amiben felnőttél, mélyen formálja a gondolkodásodat. Ha egy gyermek folyamatosan hallja, hogy "a pénz nem boldogít", vagy "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok", akkor ezek az üzenetek a tudatalattijába épülnek be. Felnőttként aztán ezek befolyásolják a pénzhez, sikerhez és kockázathoz való viszonyát. Ezért olyan nehéz felülírni ezeket a mélyen gyökerező mintákat.

A félelem a csúcsra vezető út legnagyobb ellensége. A közmondások, amelyek a kudarctól, a szegénységtől, a túlzott ambíciótól vagy a közösségtől való különbözés veszélyét erősítik, közvetlenül táplálják ezt a bénító érzést. Az olyan önkorlátozó hiedelmek, mint a "Kudarcot fogok vallani", vagy a "Nem érdemlem meg, hogy sikeres és boldog legyek" sokszor bizony a közmondások által megerősített félelemből táplálkoznak. Ha egy mondás azt sugallja, hogy a "nagy nevetésnek sírás a vége", tudattalanul elkerülheted a túlzott örömöt, nehogy utána bánat érjen. Az „aki nem dolgozik, ne is egyék” pedig folyamatos szégyenérzetbe hajt, ezért sokan kényszeresen akkor is a cselekvést választják, amikor logikusan a pihenésnek lenne itt az ideje (gondoljunk a munkamániára, vagy arra, hogy kényszeresen másokkal, pl. gyerekkel, háztartással, ház körüli munkákkal foglalkozunk önmagunkra fordított idő helyett). Ez a pszichológiai kondicionálás gátolja a teljes önkifejezést és a benned rejlő potenciál kihasználását.

Mit tehetsz? A tudatos választás ereje

Jó kérdés: mit tehetsz önmagadért, ha már magyar anyanyelvűként, "az anyatejjel szívtad magadba" ezeket a korlátozó mondatokat? Az önkorlátozó hiedelmek átformálása aktív, tudatos munkát igényel. Ez magában foglalja a pozitív megerősítések használatát, a cselekvésorientált gondolkodásmód kialakítását és a kudarctól való félelem leküzdését.

Az első lépés azonban mindenképpen a tudatalatti hiedelmek felismerése. Ez önreflexiót és a saját gondolkodási mintáid megfigyelését igényli. A kritikai gondolkodás alkalmazása a népi bölcsességgel szemben (is) elengedhetetlen. Nem minden régi igazság releváns vagy hasznos a jelenben. A közmondások kontextusának megértése alapvető fontosságú a gátló hatásuk feloldásához. Ha tudatosítod, hogy egy adott közmondás milyen tudatalatti üzenetet hordoz, és ez hogyan gátol téged, akkor már képes vagy döntést hozni arról, hogy elfogadod-e ezt a hiedelmet, vagy tudatosan felülírod.

Hallottam már olyat, hogy egyes források egyenesen azt tanácsolják: bizonyos közmondásoknak "éppen az ellenkezőjét érdemes csinálni" a siker érdekében! Ez egy nagyon proaktív stratégia a gátló üzenetek felülírására. Én például rendszeresen csak azért is „előre iszok a medve bőrére”, azaz a tudatos teremtés eszközét használva, „a beteljesült vágy érzésében” élek, tehát úgy létezem, mintha a konkrét célom már megvalósult volna. Mások konkrét "támogató meggyőződésekkel" javasolják behelyettesíteni az önkorlátozó hiedelmeket, pl. a "Sosincs elég pénzem" helyett a "Beáramlik az életembe a pénz" mantra használatával. Ez tulajdonképpen egy tudatos átkeretezése a dolgoknak.

A modern világban elengedhetetlen, hogy kritikusan viszonyuljunk mindenhez, a hagyományos bölcsességekhez is. Nem minden, ami régi, feltétlenül hasznos vagy igaz a mai kontextusban. A közmondások elemzése és a mögöttes tudatalatti üzenetek felismerése kulcsfontosságú ahhoz, hogy ne váljunk a kulturális örökségünk passzív áldozataivá. Az önkorlátozó hiedelmek felismerése és átformálása az egyéni felelősségvállalás alapja. Emlékezz: az ember "csak önmaga korlátozhatja önmagát", vagyis a szabadságod és a fejlődésed kulcsa a saját kezedben van. A proaktív önmegvalósítás azt jelenti, hogy tudatosan választod meg azokat a gondolatokat és hiedelmeket, amelyek támogatnak téged, és elengeded azokat, amelyek visszatartanak.

Rejtett mintázatok: Amikor a múlt árnyai meghatározzák a jelent

Az alábbiakban olyan jellemző reakciókat és viselkedésmódokat mutatok be, amelyeket gyakran félreértelmezünk, holott gyerekkori hiányosságokra és fájdalmakra vezethetők vissza:

1. Kétely a jóval szemben

Amikor pozitív események érnek, ahelyett, hogy felhőtlenül örülnél, gyakran szorongás kerít hatalmába. Nehezedre esik elfogadni a szeretetet vagy a kedvességet. Tartasz a pozitív érzésektől, mert tudat alatt arra számítasz, hogy „valami rossz fog történni”. A saját sikereidet is idegennek érzed; ha megdicsérnek, inkább magyarázkodni kezdesz, mintsem örülni. Olyan, mintha nem tartanád magad érdemesnek a jóra. Ismerős? "Nana, vigyázz, nehogy sírás legyen a vége!"

2. Lemondás az álmokról

Gyermekkorban gyakran megtanuljuk, hogy vágyaink nem teljesülnek, vagy a felnőttek/környezetünk számára nem validak, ezért felnőttként – a további csalódások elkerülése végett – már nem is teszünk lépéseket álmaink megvalósításáért. A kockázatvállalás helyett inkább a biztonságos, megszokott utat választod. Ebben az esetben a lemondás nem motiválatlanság, hanem egyfajta önvédelmi mechanizmus.

3. Folytonos készenlét: a pihenés elutasítása

Amint megállsz egy pillanatra, elönt a szorongás. A tétlenség gondolata annyira nyomasztó, hogy inkább folyamatosan elfoglalod magad valamivel. Számodra a pihenés nem kikapcsolódást, hanem fenyegetést jelent. "Aki nem dolgozik, az ne is egyék!"

4. Menekülés a fantáziavilágba

A valóságot gyakran kiszámíthatatlannak, kontrollálhatatlannak vagy fenyegetőnek éled meg, ezért sok időt töltesz a saját fantáziavilágodban, ahol te irányítod az eseményeket. A környezeted számára ez introvertáltságnak vagy szimplán szórakozottságnak tűnhet.

5. A csendtől való félelem

A csend számodra nem nyugalmat, hanem feszültséget hordoz. Ezért beszélsz folyamatosan, nyüzsögsz, zenét hallgatsz vagy telefonálsz. A csend több okból is fenyegető lehet:

• Előhívhatja a negatív belső gondolatokat.

• Külső ingerek hiányában az agy visszatérhet a fel nem dolgozott, fájdalmas emlékekhez.

• A traumatizált idegrendszer veszélyként értelmezheti.

• Gyermekkorban sokak számára a csend volt a büntetés eszköze, félelmetes emlékeket idézve. (Ha csend van, akkor biztos baj van/rossz voltam...)

• A csendben felerősödhet a magány és az elhagyatottság érzése.

Ezek nem hibák, hanem túlélési mechanizmusok

Indítsd a napod tudatosan a Szándéktétellel!

Mi is az a Szándéktétel és miért jó neked?

Ahogy Ester Hicks és Neville Goddard is hangsúlyozzák, a szándék kulcsfontosságú a teremtésben. De ez nem a napi teendőlista kipipálásáról szól! Sokkal inkább arról, hogy minden reggel, még mielőtt kinyitnád a szemed, tudatosan eldöntsd, milyen érzésekkel szeretnéd tölteni a napodat. Képzeld el, hogy már ébredés előtt "beprogramozod" magad a kívánt hangulatra. Ez egyfajta érzésbeli fókusz, egy belső iránytű, ami segít a nap folyamán a megfelelő rezgésen maradni.

Hogyan építsd be a reggeli rutinodba?

Ez a gyakorlat annyira egyszerű, hogy pillanatok alatt a reggeli rutinod részévé válhat, akár még ágyban fekve, félálomban is. Csak csukd be a szemed (vagy tartsd még csukva) és tedd fel magadnak a kérdéseket:

• Milyen érzésekben szeretnék ma teremteni?
• Milyen hangulatban szeretném élni a mai napot?
• Milyen érzésekkel szeretném zárni a napot, amikor este lefekszem?

Szeretet kontra manipuláció: mikor válik a törődés teherré?

A szeretet: tisztaság és szabadság

Az igazi szeretet tiszta és megengedő. Nem akar birtokolni, nem akar megváltoztatni és nem szab feltételeket.

• A nem kért segítség, erőszak: Ha valaki nem kéri, a segítség nem segítség, hanem beavatkozás. Az igazi szeretet tiszteletben tartja a másik autonómiáját és jogát ahhoz, hogy maga kérjen segítséget, amikor szüksége van rá.
• A megmentés nem szeretet, hanem félelem: Amikor valakit meg akarunk menteni, gyakran a saját félelmeink motiválnak minket, nem a másik iránti tiszta érzés. Az igazi szeretet elismeri a másik erejét és képességét arra, hogy maga birkózzon meg a kihívásokkal.
• A határok tiszteletben tartása: A törődés nem jelenti azt, hogy feladod önmagad és eltiprod a saját igényeidet. Az önfeláldozás hosszú távon senkinek sem jó, hiszen kimerít és kiéget. Az egészséges kapcsolatban mindkét fél határai tiszteletben vannak tartva.

Az ego alapú játszma: kontroll és manipuláció

Ezzel szemben az elnyomó, elerőtlenítő kapcsolat az ego bástyájára épül. Itt az erőviszonyok a lényegesek, nem a másik személy elismerése és megbecsülése. Nézzük meg, hogyan ölthet ez formát:

• Kontroll és bizalmatlanság: Ha egy kapcsolat azon alapszik, hogy majd te mindent megoldasz a másik helyett, az nem kapcsolódás, hanem kontroll és bizalmatlanság. Ez azt sugallja, hogy nem hiszel a másik képességeiben, meg akarod fosztani a felelősségvállalástól.
• Feltételekhez kötött támogatás: Az a támogatás, ami csak akkor érkezik, ha teljesíted, amit kérnek, valójában manipuláció. Ez nem a másik segítéséről szól, hanem arról, hogy valaki a saját akaratát érvényesítse, jutalommal vagy büntetéssel.
• Megfelelési kényszer: Amikor a siker mások elvárásaira épül, az nem a saját boldogságodat szolgálja, hanem egy végeláthatatlan megfelelési kényszerbe hajszol. Az igazi siker a belső elégedettségből fakad, nem a külső validációból.
• Elfojtás, nem vigasz: Ha a problémáid elhallgatásában keresel vigaszt, az nem a gyógyuláshoz vezet, hanem elfojtáshoz. A valódi vigasz a nyílt kommunikációban és a sebezhetőség felvállalásában rejlik, ahol bátran kimondhatjuk, ami bánt.

Fontos tehát, hogy felismerjük a különbséget a tiszta, feltétel nélküli szeretet és az ego vezérelt, manipulatív viselkedés között. Az igazi szeretet felszabadít, megerősít és lehetőséget ad a növekedésre. Az elnyomó kapcsolat viszont lemerít, elbizonytalanít és rabságban tart. Vizsgáljuk meg őszintén a saját kapcsolatainkat és merjünk kiállni önmagunkért azokban a helyzetekben, ahol a szeretetnek álcázott manipulációval találkozunk!

Miért van szükség külső segítségre az önfejlesztéshez? 🤔

Az egyik legnagyobb kihívás, hogy vannak vakfoltjaink – olyan viselkedésminták és gondolkodási sémák, amiket mi magunk nem látunk, de a környezetünk igen. Képzeld el, mintha a tükörbe néznél, de nem látnád az arcod felét! Ráadásul agyunk hajlamos torzítani a valóságot, hogy fenntartsa a megszokott világunkat, és ezek a kognitív sémák mélyen gyökereznek bennünk, ellenállva a változásnak.

Egyedül nagyon nehéz, szinte lehetetlen objektíven szemlélni magunkat, hiszen érzelmeink és beépült előítéleteink elhomályosítják a képet. Ez gátolja a valós problémák felismerését és a hatékony megoldásokat. Ahogy Einstein is mondta: "Nem oldhatjuk meg a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel létrehoztuk őket." Ez az elv az önfejlesztésben is igaz: új nézőpontra, új gondolkodási szintre van szükségünk a mélyen fekvő elakadások feloldásához.

Éppen ezért olyan értékes egy külső segítő! Én, mint spirituális médium, a szellemvilággal is tudok kommunikálni, így közvetlenül le tudom hozni számodra a rád vonatkozó égi válaszokat. Ez a különleges perspektíva segít rávilágítani a vakfoltokra, felismerni a sémákat, és objektívebb rálátást nyújtani a helyzetedre, hogy együtt találjunk valódi, tartós változást hozó megoldásokat.

Ne maradj egyedül az önfejlesztés útján! Ha úgy érzed, elakadtál, keress meg bátran, és együtt megnyitjuk a lehetőségeket a fejlődésre! 💪

💚      💚      💚

Amikor a lélek és a tudomány találkozik: Egy fiatal hölgy útja a megértés felé

Spirituális médiumként gyakran keresnek fel az emberek életük nagy kérdéseivel, kihívásaival. Néhány napja egy fiatal hölgy érkezett hozzám, akinek a bipoláris zavar keserítette meg a mindennapjait. Bár gyógyszeresen kezelték, úgy érezte, foglya az állapotának. Célja az volt, hogy megértse a karmáját, és azt, miért "kapta" ezt a betegséget.

A Germán Újmedicina ereje

A karma és a Szellemvilág üzenetei

A médiumi képességek és a tudomány szinergiája

Ne add fel a reményt!

Személyes üzenetek a Szellemvilágból

Csodálatos áldással születtem.  Ami egyben nagy felelősség és néha szívet szaggatóan nehéz is.  Kommunikálni tudok az eltávozott lelkekkel.  Azt, hogy ezt a képességet hogy is hívják, számomra nehéz definiálni.  Azt szoktam mondani, hogy pszichikai médium vagyok.  Igaz, ez nagyon idegenül hangzik, de még mindig barátságosabb, mint ahogy Magyarországon a régi időkben nevezték a hasonló adottságú embereket: halottlátó.  Az ember hátán futkos a hideg ettől a szótól, úgyhogy maradjunk inkább a médiumnál. Angliában, a médiumitás hazájában, nagy kereslet van az olyan segítőre, aki képes beszélni az eltávozott Lelkekkel, megnyugtatja az ittmaradtakat, hogy az élet a halál után is folytatódik és segít üzeneteket átvenni az eltávozott Szellemektől.  Külön egyházuk is van, ahol az istentiszteletek során a jelenlévők számára közvetítéseket tartanak, gondoskodnak arról, hogy aki képességet érez magában, méltó módon kifejleszthesse azt és később segítségére lehessen a közösségnek a közvetítéseivel.

De nézzük, hogy mit is jelent a médiumitás tulajdonképpen.  A szó köztes, középen elhelyezkedő dolgot, közvetítő személyt jelent, ebből is látszik tehát, hogy a médium a két világ között helyezkedik el tulajdonképpen, kicsit átjár(hat) a másik dimenzióba is, ahol az eltávozott Szellemek (is) tartózkodnak.  Lehetősége van arra, hogy a tőlük jövő gondolatokat, képeket, üzeneteket átvegye és azt az ittmaradtak felé emberi hangon továbbadja.  Kétféle médium van, a fizikai és a pszichikai médium, szerencsémre én ez utóbbira kaptam képességet.  A fizikai médiumitás nagyon ritka képesség és egyben nagyon leterhelő a médium számára, ugyanis az ő esetében egy-egy közvetítés úgy néz ki, hogy a médium teljesen elveszti az öntudatát, mély transzba kerül, a testét pedig átadja használatra a benne megjelenő Szellemnek, vagy entitásnak, valamint előfordul, hogy a közvetítés alatt tárgyak, ritkább esetben személyek, vagy személyekhez tartozó testrészek képesek manifesztálódni a szeánszon résztvevők legnagyobb döbbenetére.  A médium a közvetítés után semmire sem emlékszik abból, ami a testével és körülötte történt.  Ezzel szemben a pszichikai médium "csak" a tudatába fogadja be a közvetített Szellemet, tehát elég hozzá egy minimális transz (ezt a jelenlévők szinte észre se veszik) és a médium fejében fognak megjelenni a Szellem által diktált képek, gondolatok, emlékek.  Ezeket ugyanúgy "látja", tudja a belső képalkotó rendszerében, mint a saját gondolatait, emlékeit, illetve előfordul, hogy szó szerint hallunk is mondatokat a Szellemektől.  Ezeket a benyomásokat kell átadni úgy a közvetítésért hozzánk forduló számára, hogy az érthető üzenetté álljon össze.

Biztos Te is láttál már médiumokról szóló filmeket a tévében. Megnyugtatlak, a médiumi szeánszok a valóságban közel sem ennyire teátrálisak és a médiumok sincsenek a Szellemek "zaklatásának" kitéve privát életükben (eltekintve kevés kivételtől, de annak mindig oka van).  Elmesélem, hogy zajlik nálam egy médiumi ülés.  Amikor valaki segítségért felkeres, én határozottan megkérem, hogy semmilyen információt ne áruljon el arról, akivel a kapcsolatot fel szeretné venni.  Se egy nevet, se egy rokoni kapcsolatot, semmilyen információt.  Azt szeretem, ha teljesen tiszta lappal tudok indulni, mert így lehetek abban biztos, hogy nem zavar be a saját elmém a közvetítésbe.  Már ilyenkor meg szoktam kérni a kedves kérdezőt, hogy ha módjában áll, az ülésre majd hozzon magával egy személyes tárgyat attól, akivel a kapcsolatot keresi.  Ez tulajdonképpen bármi lehet, egy kulcs, egy ékszer, vagy bármi, ami kifejezetten az eltávozotthoz tartozott, azt a testén viselte, vagy sűrűn magánál hordta, illetve olyan dísztárgy, emléktárgy, melyhez erős érzelmek, emlékek fűzték.  Minden olyan tárgy, ami fontos szerepet játszik az életünkben, sűrűn használjuk, vagy érzelmeket fűzünk hozzájuk, magukba zárnak bizonyos információkat rólunk és ez akkor is megmarad, ha mi már nem használjuk őket, vagy eltávozunk.  Ezeket az információkat elő lehet a tárgyakból "csalogatni", le lehet tapogatni, ez a képesség az úgynevezett pszichometria.  A médiumi ülés során azt tapasztaltam, hogy egy ilyen személyes tárgy megkönnyíti a kapcsolatfelvételt az eltávozottal, bár nyilván nem feltétele annak, tehát ülést akkor is sikeresen lehet tartani, ha a kérdező nem rendelkezik ilyen tárggyal.

A tényleges ülés általában úgy kezdődik, hogy könnyű transzban, esetleg a kérdező által hozott tárgyat a kezemben fogva, megkeresem a kapcsolatot azzal, akivel tudom.  Ez egy nehéz téma, ugyanis semmire se tudunk előre garanciát adni.  Tekintve, hogy a Szellemvilágnak külön szabályai vannak, mi nem irányíthatunk, nem szólhatunk bele, maximum nagyon kedvesen megkérhetjük őket, hogy legyenek szívesek kommunikálni velünk.  Az, hogy tudunk-e bárkivel "beszélni" és hogy az pont az a személy lesz-e, akit a hozzánk forduló személy konkrétan vár, egyáltalán nem rajtunk múlik, előre erre semmi garanciát nem tudunk nyújtani.  Szerencsére még soha nem fordult elő velem, hogy sikertelenül kellett volna zárni egy ülést, de nem mindig tudott az a lélek jönni, akit esetleg kifejezetten vártak és olyan is előfordult, hogy olyan rokon jött, akivel a korábbi nem túl szoros kapcsolat miatt a Kérdezőnek nem is volt sok személyes élménye.  Előfordul, hogy a lélek tudatállapotából adódóan egy olyan síkon tartózkodik, ahol csak láthatjuk őt, de el nem érhetjük, beszélni nem tudunk vele.  Ezért én mindig elmondom előre, hogy ne legyenek a kérdezőnek elvárásai az ülést illetően és kérem, hogy nyitott szívvel álljon hozzá a majdani történésekhez.  Eddig ez soha senkinek nem jelentett problémát és mindig belátóan elfogadták előre azt, hogy akár dolgunk végezetlenül is távozhatunk.

Az eltávozottak sokszor részletesen beszámolnak arról, hogy milyen életük van a Szellemvilágban, megmutatják, ha együtt vannak más, már korábban távozott rokonokkal, tehát az ittmaradt teljesen megnyugtató választ tud kapni arra az égető kérdésére, hogy jól van-e az eltávozott, vannak-e még fájdalmai (különösen, ha a halála fájdalmas volt, vagy előtte hosszan szenvedett), valamint megnyugszik abban a tudatban, hogy a halál után is folytatódik az élet és nagyon sok családtagként a Földön együtt élt személy a Szellemvilágban is egy családként él tovább.  A Szellemek sokszor elmesélik, hogy "látják", "figyelik" az ittmaradtakat, olyan eseményeket tudnak elmondani, ami már az átkelésük után történt és a kérdezőn kívül más nem is tudhat, ezek is egyértelműen bizonyítják, hogy tényleg a szeretett személlyel sikerült felvenni a kapcsolatot, valamint azt, hogy az eltávozása nem jelenti azt, hogy a kapcsolatuknak vége.

Góczán Krisztina vagyok, pszichikus médium.  Itt többet is megtudhatsz rólam, szolgáltatásaimról, áraimról,  ide kattintva pedig azokat a véleményeket, tapasztalatokat olvashatod el, amiket a már nálam járt kedves Vendégeim írtak a szolgáltatásaimról.

Szellem a házban

Remélem, hogy mivel ezt a blogot olvasod, Veled már nem kell lefutnunk azokat a felesleges köröket, hogy "léteznek-e szellemek?"...  Természetesen léteznek, bár én nem szellemeknek szoktam őket hívni, hanem Lelkeknek, mert igazából azok.  Mi is azok vagyunk, csak jelen pillanatban testünk is van.  Szellemeknek azokat a szellemi/tudati létezőket szokta hívni a köznyelv, akik ugyanúgy Isten szellemi "gyermekei", mint mi, de jelenleg éppen nem testben léteznek.  Az ő lakhelyük a Szellemvilág, ahol is különböző Síkokon foglalnak helyet és "munkálkodnak", teszik a dolgukat, annak megfelelően, hogy milyen mentális fejlettségi szinten vannak.

Nagyon sok szülő számol be arról, hogy a gyermeke lát, érzékel bizonyos, a szülő számára érzékelhetetlen "dolgokat" és nem tudja, hogy ezt hogy kezelje.  Ami a szellemmekkel kapcsolatban szerintem a legfontosabb, hogy NE FÉLJÜNK!  Ez azért is nagyon fontos, mert a félelem egyrészt bekorlátoz bennünket, összekapja az auránkat és módosítja a tudatállapotunkat (lehúz).  Másrészt a félelem miatt esetleg örökre lemondunk a világmindenség egy olyan csodálatos és elég nagy szeletéről, mint a Szellemvilág.  Holott ha egyszerűen csak elfogadjuk, magunkban jól kezeljük a létezésüket, akkor a szellemek nagyon is a segítségünkre lehetnek és  tapasztalatom szerint mindig szívesen állnak a rendelkezésünkre.  Ki ne hallott volna már olyan történeteket, vagy tapasztalta meg esetleg ő maga is: otthonról való elindulás előtt, természetesen már késésben, vadul keressük a kulcsunkat/ útlevelünket, de sehol sem találjuk, majd amikor mindenről lemondva, feladva az akarást, egyszerűen csak "rábízzuk magunkat" az Égiekre, az első hely a lakásban, ahová a tekintetünk vándorol, ott a keresett tárgy...

Szivárványhíd

A Szellemvilágnak hála, nekem is van erről közvetlen tapasztalatom.  Amikor valaki ugyanis lélek-közvetítésért fordul hozzám, a Szellemvilágban a hozzátartozói "megtudják" a bejelentkezése időpontját és már előtte való éjszaka eljönnek hozzám, hogy kapcsolatba léphessek velük.  Ilyen esetben nem csak a korábban eltávozott rokonok, családtagok jöhetnek, hanem volt már arra példa, hogy a másnapra bejelentkezett Vendégem korábban átkelt kiskutyája futkosott a kertemben.  (A Szellemek mindig nagyon udvariasak, és egy kiskutya, ha korábban udvaron tartották, nem jön be a házamba akkor sem, ha látja, hogy az én élő kutyáim bent lehetnek.  A Szellemvilág mindig szigorúan betartja a szabályokat.)  Olyanra is volt példa, hogy az ülés alatt jött oda egy szellem-cica és dörgölőzött korábbi gazdija, azaz a Vendégem lábához.  

Lelkek látogatása

Az őszi nap-éj egyenlőség időpontjában, azaz Mabon napján egy pillanatra egyensúlyba kerül a sötét és világos, a tudatos és a tudattalan, majd a Nap elindul az Ekliptikán lefelé, az Alsó, belső világok felé. Ha felnézünk a felettünk elterülő Égboltra, a csillagok egyértelműen mutatják: a Nap elindult a Szűz csillagkép alsó világokba lépő lába irányába, asztrológiailag pedig megkezdődött az egyensúlyt kereső Mérleg, majd az elmúlás témáját fürkésző Skorpió hava.  A külvilágban egyre hosszabbak a sötétség órái, a kinti borongás, sötétség és hideg a befelé fordulásra, belső lelki munkálkodásra inspirál.  

Elsőként fontos tudnod, hogy a Szellemvilágnak törvényei vannak, amely alól mi, földi emberek sem vagyunk kivételek, lévén mi is Lelkek vagyunk.  Akár tudunk erről, akár nem, akár tudomást veszünk róla, akár nem, a törvény ránk is vonatkozik, ez pedig kimondja, hogy minden Léleknek szabad akarata van!  Ahogy a Földön sem irányíthatunk senkit és nem szabhatjuk meg, hogy mikor mit tegyen, a Szellemvilágban is a Lelkek szabad akaratától függ, hogy mikor és kivel kapcsolódnak (ha tudnak, de erről majd később).  Nem mi szabjuk meg tehát, hogy mikor és kivel szeretnénk "beszélni" Odaátról.  Ha felkérést kapok egy közvetítésre, mindig megkérem a Klíensemet, hogy nyitott szívvel és elvárások nélkül jöjjön, mert itt nem mi irányítunk, nem tudjuk "megrendelni", hogy kivel akarunk beszélni, sőt még arra sincs ráhatásunk, hogy egyáltalán jön-e valaki beszélgetni velünk.  Én csak maximális tisztelettel és alázattal "bekopogok" a Szellemvilág "ajtaján" és megkérem őket, hogy ha valakinek szándéka és lehetősége van a kedves Vendégemmel beszélni, akkor legyen kedves és most tegye ezt meg.  Innen viszont nincs ráhatásom arra, hogy ki érkezik hozzánk.  

Lélek- és családállítás - önismereti fókuszú, egyéni ülésben, "fedett technikával"

"Felismerni, ami van." Bert Hellinger

A Családállítás, mint segítő terápiás módszer, Bert Hellinger nevéhez fűződik.  Ő mondta ki, hogy létezik egyfajta Rendszer minden családban, amiben minden beleszülető Lélek elfoglal egy bizonyos, meghatározott helyet.  A családban, mint minden rendszerben Rendnek kell lennie, mert minden ettől eltérő energia zavart okoz, ami lefelé és felfelé is rombolóan hat.  A családállítás módszere tulajdonképpen egy önismereti, önfeltáró segítség, ami által észrevehetjük, hogy ha valahol felettünk, nagyszülők, szülők szintjén megbomlott a rend, akár valamilyen "nehéz sors" miatt, akár azért, mert valaki kiállt, vagy kirekesztődött a saját helyéről, akkor a bomlás miatt onnantól lefelé, tehát a saját életünk felé is rendezetlenség lesz energetikailag.  A Lélek az odatartozás történye miatt mindig a Rendre törekszik, ezért annak helyreállítása érdekében, sajnos átvállalhat sorsazonosságokat azoktól az előző generációktól, ahol a rend megszakadása történt.  Ez megakasztja a Kliens saját vállalt sorsát, tehát az életét.

Hogy nézhet ki ez az én életemben? Például úgy, hogy tegyük fel a nagymamám feladta önmegvalósító terveit, hogy mint alkotó művész teljesítse ki magát, akár az adott kor társadalmi elvárásai miatt, akár mondjuk azért, mert a család nehéz anyagi helyzete miatt muszáj volt már fiatalon egy gyárban dolgoznia, ezért az én lelkem úgy próbál az ő sorsán enyhíteni, hogy közösséget vállalva vele, tudatalatt most én is úgy döntök, hogy nem vállalom fel a hozott képességeimet, hanem inkább egy biztos megélhetésnek tűnő, de lélekölő munkahelyen vesztegetem az értékes éveimet.  Vagy például ha anyámat egy számára meghatározó férfi becsapta és emiatt kialakult egy olyan női védelmező parancs benne, hogy a férfiakban nem lehet megbízni, akkor én, tudatalatt és lelki szinten meg akarom erősíteni az odatartozásomat azzal, hogy továbbviszem ezt a parancsot és ez gátolhat abban, hogy megtaláljam az egyensúlyi párkapcsolatot az életemben.  Ez tulajdonképpen a Lelkem fogadalma, miszerint "ha neked sem sikerült, én sem leszek boldog" parancs alapján működteti tudatalatt a mindennapi döntéseimet és reakcióimat.

A családállítás alapgondolata nagyon hasonlít ahhoz, amit én a Spirituális tanácsadáson az Égiek segítségével ki szoktam deríteni a Vendégemről, tehát hogy ha én tévesen azonosultam valamelyik szülőm témájával, mert tudatalatt azt hittem, hogy a) csak így lehet csinálni, b) csak úgy ne csináljam, mint ő, vagy c) meg akartam őt menteni a saját sorsától, akkor eltértem attól az eredeti tervtől, amire a Lélek leszületett.  Emiatt akasztom magamat az Utamon.  Amíg ezt nem tisztázom, azaz nem hozom a tudatos megértés síkjára és nem állok bele az eredeti mintámba, addig nem lesz meg a teljes önazonosságom és ez ok lehet a boldogtalanságomra.  A feladat tehát mindig az, hogy a félreértelmezett mintát a maga tiszta energiájában meglássam és aztán már azt helyesen működtessem, bevonódás és ellenállás nélkül, a saját felsőbb célom érdekében, elérve, hogy önvalóm önazonos és kiteljesedett, tehát boldog legyen.

“Sok ember úgy gondolja, hogy amennyiben eléggé szeretünk, akkor a szeretet győzedelmeskedik, és minden jóra fordul. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem igaz. Olykor a szülőknek tehetetlenül végig kell nézniük, hogy noha mély szeretettel szeretik, gyermekük másmilyenné válik, mint azt remélték. Talán beteg lesz, talán drogfüggő vagy tragikus öngyilkosságot követ el.

Az ilyen tapasztalatok azt mutatják, hogy a szeretet mellett szükség van még valami másra is ahhoz, hogy a szeretet sikeres legyen. A szeretet rejtett Rendje az, aminek megértése és követése nélkülözhetetlen.” Bert Hellinger

A családállításon tehát megnézzük, hogy a család prominens szereplői hol állnak a Rendszerben, érzékeljük a kibillent energetikákat és a felismerések, majd a megerősítő, oldó mondatok segítségével megtaláljuk a saját valódi helyünket, segítve így a többieket is, hogy ők is a helyükre kerülhessenek.  Családállítást lehet csoportban, vagy egyéni ülésben is végezni, úgyhogy aki nem szeretne másokkal kapcsolódni, vagy a témáját mások előtt "kiteregetni", annak mindenképpen célravezetőbb az egyéni állítás.  Én azért szeretem az egyéni családállítást, mert ott biztos lehetek benne, hogy sem a képviselők, sem pedig az állításvezető esetleges "vakfoltjai" nem fognak belemagyarázni semmit a kialakult képbe, ami aztán félreviheti az egész állítást.  

Sajnos ugyanis sokan jöttök hozzám olyanok, akiknek egy korábbi, rosszul sikerült állítás nem hogy javított volna az eredeti érzelmi állapotán, de még rontott is rajta.  Ugyanis ha nincs jól vezetve és kontrollálva a csoportos állítás, sajnos néha a szereplők belemagyarázhatják a saját érzéseiket, vagy ne adj isten, véleményüket is a kialakult képbe, létrehozva egy alternatív verziót a Kliens családi energiáival kapcsolatban.  Ha az állításvezető nem elég erősen kontrollál, esetleg még rá is erősít ezekre az érzetekre, mint lehetséges elemekre, akkor az állítást kérő teljesen összezavarodhat.  Járt már nálam olyan Vendég, aki elmesélte, hogy egy máshol végzett csoportos állításon feljött lehetőség beletett a múltjába egy olyan dramatikus "emléket", amire a Kliensem egyáltalán nem is emlékezett - tehát egyáltalán nem biztos, hogy megtörtént -, sőt, a kép talán a saját érzéseivel össze sem férhetett (pl. bántalmazó apa kép, holott ő egy kedves emberre emlékszik).  Emiatt sajnos az állítás után kétségei támadtak a saját emlékezete és már-már a múltja felől, valamint a felmerült drámai eseményben résztvevő másik családtagja iránt akaratlanul elkezdett negatív hozzállást alkalmazni... Járt már nálam olyan édesanya, aki összeroppant annak fájdalma alatt, hogy a lánya amiatt nem beszél vele évek óta, mert a lánynak történt állításán olyan alternatív múltra "derült fény", ami alapján a lány úgy döntött, hogy megveti az édesanyját azért, amire ugyan nem emlékszik, de az állítás szerint az édesanyja elkövetett ellene.... holott az édesanya esküszik, hogy ilyen nem is történhetett.  

A múltunk mindig olyan érzésekből áll össze, amiket az akkori, uralkodó tudatállapotunknak megfelelően értelmeztünk, gondolatba öntöttük, majd ezt a gondolatot, mint megtörtént eseményt elraktároztuk és azóta is ezt "meséljünk" magunknak, az egonk ezzel azonosítja magát, hogy ez a múltunk.  A múlt tehát tulajdonképpen nem eseményekből áll, hanem olyan érzelmekből, amik gondolatokká váltak bennünk.  Mivel a tudatállapotunk a kulcs, amiben ezeket értelmeztük, ezért azt mondhatjuk, hogy a múltunk, csakúgy, mint a jövőnk, elég képlékeny.  Biztosan Te is tapasztaltál már olyat, hogy egy ugyanazon eseményben részt vevő két fél, évek múltával, teljesen másként emlékszik ugyanarra az eseményre.  Ez azért van, mert mindketten olyan gondolatokat társítottak az eseményhez, amilyen érzést az, az akkori uralkodó tudatállapotuk miatt, okozott bennük.  Azóta pedig nem vizsgálták ezt felül, tehát úgy kezelték magukban az "emléket", hogy az úgy történt és kész.  Mivel az agyunk nem tud különbséget tenni a csak elképzelt, vagy a valóságban is megtörtént események között, ha egy alternatív múltat valóságként elhiszünk, azt fokozatosan beépíthetjük a saját múltbéli valóságunkba.  Ezen alapszik számos, negatív múltat átíró, segítő technika is, pl. egyes NLP eszközök.  Nagyon óvatosan kell tehát bánni azzal, hogy mit fedünk fel a múltunkból és mennyire hisszük el, hogy az tényleg úgy történt meg, mert ez még romboló hatással is lehet ránk.

Én azt vallom, hogy bármilyen módszert is alkalmazunk, az egyértelműen segítsen és elindítsa a Klienst affelé, hogy jobban érezze magát.  Egyéb esetekben inkább hagyjunk mindent változatlanul, de semmiképp se ártsunk.  Ha az állítást kérő nem emlékszik egy drámai eseményre, akkor az vagy nem úgy, esetleg meg sem történt, vagy annyira elásta a tudatalattijába - annak iszonyú terhelő volta miatt, hogy már nem önismereti módszerek, hanem leginkább erre képzett szakpszichológusok, vagy pszichiáterek feladata azt kiásni és rendbe tenni.  Egy családállítás nem hivatott arra, hogy ilyen eseményeket úgy tárjon fel, hogy egyértelműsítse, hogy ez biztos, hogy megtörtént, feltépve sebeket, majd otthagyva a Klienst egyedül, hogy akkor ezzel élj együtt, néha úgy, hogy ez gyakorlatilag visszamenőleg felülírja az egész múltját.  Ilyenkor sajnos gyakori, hogy a Kliens, nem hogy nincs jobban, de még meg is kérdőjeleződik benne az egész addigi élete és a benne szereplők viselkedése is.  Szerintem a családállítás, mint segítő, alternatív önismereti módszer, nem képest ezt olyan szinten megoldani, hogy azt felelőségteljesen bárki bevállalhatná általa.  

Sokszor látjuk, hogy egy-egy sikeres állítás után, attól függetlenül, hogy a család többi szereplője nem is tudott arról, hogy állítás történt, valahogy "maguktól" elrendeződnek a dolgok, az évek óta nem beszélő szereplők egyszer csak felhívják egymást, a megsértődött családtag hirtelen pozitívan visszafordul a többiek felé, a kirekesztett családtagot rehabilitálják.  Energetikai szinten megindul a rendeződés a káoszból a Rend felé azzal, hogy mi rendbe tesszük magunkat, beállunk a helyünkre és mint a pókhálóban, megmozgatva egy szálat, szép lassan az egész hálóra hatással leszünk.  Minden mindennel összefügg.

Az egyensúlyi párkapcsolat titkai

"Tudatosítsuk, hogy a szeretet szükséges a jó kapcsolatokhoz, de nem elégséges hozzájuk.  A legjobb kapcsolatok soha nem pusztán szeretetből épülnek.  Munkát igényelnek, nem is keveset."

Mit jelentenek a családállításon hallott fura fogalmak?

Nem úgy alakul a sorsod, ahogy szeretnéd? Elakadtál egy problémád megoldásával? Visszatérő félelmeid, ismétlődő mintáid vannak párkapcsolati /anyagi /munkahelyi /egészségügyi téren? Nem azt a minőségű életet éled, amit elképzeltél?  Gondoltál már arra, hogy esetleg a családod tagjainak sorsa, hagyományai, szemléletmódja, azaz a családi kollektív lélekenergia befolyásolhatja az életedet?

Hallottál már arról, hogy ha egy felmenőddel életbevágó, nagy jelentőségű negatív esemény történt, azaz „nehéz sorsa” volt, kirekesztették a családból, vagy nem a saját helyén állt, akkor emiatt zavar keletkezhetett a család energetikai hálójában, ami aztán a később született családtagok sorsára is kihatással lehet?  Előfordulhat, hogy a negatív eseményt egy később született családtag, a „kollektív családi lelkiismeret” okán, természetesen nem tudatos szinten, megpróbálja kiegyensúlyozni, korrigálni, úgy is mondhatjuk, hogy lélekben „osztozik” a nehézsorsú felmenőjének sorsában.  Ez pedig óhatatlanul komoly elakadásokat okoz a saját életében.

Mit szólnál, ha azt mondom, hogy a családállítás módszerével kideríthető, ha esetleg ilyen sorsátvállalás, vagy a saját helyedtől való eltávolodás miatt akadozik az életed?  A családállítás egy olyan energetikai technika, melynek során a családi kollektív tudattalanban rögzült negatív mintákat, elakadt lenyomatokat tudjuk tudatos szintre hozni és a megértés erejével feloldani.  A felismerések felszabadítanak, az oldás által pedig a családi egyensúly helyreáll és mi végre beállhatunk a saját energiahelyünkre a családi rendszerben.  Így rendeződhetnek az életünket megakasztó energiák és elkezdhetjük a valós saját életünket élni.

Ez történt például abban az esetben, mikor Vendégem azzal keresett meg, hogy csupa olyan férfit vonz, aki őt nem érdekli, amikor meg végre komolyan beleszeret valakibe, akkor az érthetetlenül eltávolítja magától Kliensemet, szinte "elmenekül" előle a férfi.  Az állítás során egyértelműen felszínre bukkant, hogy Ügyfelem azonosult a nagymamája sorsával, aki a fiatalkori szerelme külföldre távozása miatt egyedül maradt és később már nem talált rá a szerelem.  Lett ugyan családja, de a férjébe nem volt szerelmes és a később unokájaként született Lélek - Ügyfelem - érezte ezt a magányt és  tudatalatt azzal kívánta enyhíteni a nagyi boldogtalanságát, hogy nem tudatos fogadalmat tett: "Ha te nem lehettél azzal, akit szeretsz, én sem leszek!"

Az odatartozás joga: minden családtagnak egyenlő joga van ahhoz, hogy a családhoz tartozónak ismerjék el.  Ha tehát egy családtagot valamilyen fájdalom (gyermek korai halála), vagy szégyen (bűnöző életmód) miatt kitagadnak, eltagadnak a később születettek elől, akkor ezen felmenő helyén egy energetika vákum keletkezik és egy később született családtag tudatalatt sorsközösséget vállalva, átveszi a helyét, ezzel viszont a sorsát is.

Az én specialitásom - miben vagyok én más, mint a többi segítő

Biztos Te is jártál már sokféle segítőnél, vagy ha még nem is jutottál el hozzájuk, de a személyes fejlődésed érdekében követsz különféle segítőket a social median.  Szerencsére napjainkban már nagyon sok jó szakember és számtalan stílusú eszköz, módszer érhető el azok számára, akik aktívan szeretnék formálni a tudatosságukat és ez által az életüket. A segítők közötti választást elsősorban mindenképpen az egyéni szimpátia dönti el, tehát attól fog segítséget kérni a Kereső, akivel együtt tud rezegni, aki felől azokat az energiákat érzi, amire ő is rezonálni tud, amire szüksége van.  Másodsorban viszont már nagyon fontos az is, hogy az adott segítő milyen jellegű segítséget, útmutatást tud adni, milyen „szakterületen” tud egyedit, különlegeset biztosítani az ügyfelei számára.

Biztos vagyok benne, hogy amikor elolvasod, hogy „sorselemző”, vagy „családállító”, „spirituális segítő”, Benned is rögtön kialakul egy kép, hogy akkor mivel is foglalkozhatok.  Ez a kép viszont túl általános, nem adja vissza azt az egyediséget, ami én vagyok, ahogy én dolgozom.  Mert hogy minden sorselemző és minden családállító másként dolgozik, mindenkinek van valami titkos kis „fűszere”, amivel az általa nyújtott szolgáltatás teljesen egyedi és utánozhatatlan lesz a piacon.

Ezért készítettem egy kis útmutatót, amiben kicsit körvonalazom, hogy mi az én specialitásom, miben vagyok más, különleges, amivel támogatni is tudlak.

Istentől minden Lélek szabad akaratot kapott, nem gondolom azt tehát, hogy én kész, fix jövőt láthatok és „jósolhatok” meg bárkinek is.  Az tény, hogy látok egy, az ügyfél eddigi döntéseiből és jelenlegi energiáiból előrevetülő jövő-lehetőséget, de ez csak egy lehetséges jövő-energiacsomag.  Ez azonban bármikor bármerre formálható, tehát tehetünk lépéseket (változtathatunk pl. a hozzáállásunkon, a tudatszintünkön, a gondolkodásunkon) annak érdekében, hogy egy kedvezőbb holnapra ébredjünk. A klasszikus jóslás determinál, elveszi a Kereső kezéből azt az Erőt, amivel a sorsát alakíthatná, hiszen közli vele, hogy "ez és ez fog veled történni".  Ebben nem vagyok hajlandó részt venni.

Amit én csinálok: a lehetőségek, a támogató és a nehezítő energiák leleplezése, a mélyben zajló folyamatok felderítése, tanácsok a kedvező jövő manifesztálása érdekében.  Ez lehetőséget ad Számodra, hogy teljes rálátásod legyen a jelened folyamatára, aztán saját jogon dönthetsz arról, hogy megváltoztatod-e az energiákat (ezzel egy más jövőt manifesztálva).

Sorselemző, spirituális tanácsadó v/s Coach

A coachok kizárólag a jelenből kiindulva, a jövőre fókuszálnak, nem foglalkoznak a múlttal, a gyerekkorral, pláne nem az előző élettel, karmával.  A gyerekkorral való szembenézés és a traumák oldása pedig kifejezetten pszichológus segítségét igényli.  

Ezzel szemben én, mint sorselemző, a teljes idővonaladon mozgok, sőt, információkat hozok le arról, hogy mi volt a Lelked eredeti terve erre az inkarnációdra.  Megnézzük a hozott vágyaidat és az ezekhez szükséges képességeket, amik biztos, hogy ott vannak Benned, csak esetleg nem tudsz róluk, vagy gyerekkorodban nem tanították meg őket jól használni (nyugi, másoknak sem).  

Megnézzük, hogy milyen feladatra jöttél, ezért milyen szülői mintákat választottál (hiszen ők az első „tanítóid” ebben az inkarnációban, velük tudod elkezdeni gyakorolni a hozott képességeidet).  Ránézünk, hogy a mintákat hol és miért érthetted félre és kezdtél el nem önazonos  mintákat működtetni (amik aztán a mostani elakadásodhoz vezettek).  

Megnézzük, hogy milyen megértésre van szükséged ahhoz, hogy a Téged támogató nézőpontra tudj váltani, milyen segítő energiákat tudsz meglovagolni és milyen „próbákra” kell számítanod, amikre így már fel tudsz készülni. Ezzel olyan információk birtokába tudsz jutni, amivel egyrészt megérted a múltadat és felszabadulsz mások (szülők, korábbi kapcsolatok, stb.) hibáztatása alól, másrészt rátalálsz a saját Erődre, amit birtokolva már maximálisan a saját sorsod teremtőjévé teheted Magadat.

Míg egy tisztánlátással nem rendelkező segítő az általad felvázolt elakadásodból úgynevezett „sémaműködéseket” azonosít és azokból következtet arra, hogy melyik önfejlesztő eszköz lehetne a hasznodra, én a tisztánlátásom (a médiumitás) által, a Szellemvilágtól kapott információkból látom, hogy hol lehet az elakadásod gyökéroka.  Szintén az Égi segítőktől kapom a segítségedre szolgáló eszközök ajánlásait is.  

Természetesen különféle technikákat is alkalmazok amiket én is megtanultam (energetikai, NLP, mindfulness, oldási és egyéb technikák, természetgyógyászati segítségek), de előfordul olyan is, hogy bizonyos ügyfeleim számára teljesen egyéni technikát „küldenek le” Égi segítőink.  Sokszor előfordul az is, hogy konkétan a konzultáció alatt megjelenik az ügyfelem már eltávozott Szerette és üzenetet, vagy tanácsokat ad kliensemnek, szerintem ilyen egy coach ülésen nem képzelhető el 😊(Mondjuk ez nálam se választható opció, ha jön valaki, örülünk, de tiszteletben tartjuk, ha senki nem kíván megjelenni, hívni senkit se hívunk).

Lélek- és családállító v/s Családállító

Minden családállító az úgynevezett családi (morfogenetikus) Mezővel dolgozik, én is.  Különféle állítási technikák vannak, én a Hellinger-féle állítást tanultam, de a saját állításaim gyakorlati tapasztalatai megerősítettek abban, hogy már kizárólag egyéniben, segítők bevonása nélkül (ezzel el tudjuk kerülni, hogy más emberek tudatalattija, érzelmi bevonódása beleszóljon az állításba) és fedett technikával (ezzel pedig azt kerüljük el, hogy a Te egod beleszóljon az állításba) végzek állítást.  

Míg a hagyományos családállításnál általában a születési családod tagjai kerülnek megszemélyesítésre,  a lélekállításnál már bevonhatunk fogalmakat, vagy szimbólumokat, archetípusokat is.  Szinte bármire ránézhetünk az állítás segítségével, családi hitrendszerekre, gyerekkorból jött egyéni elakadásokra (nem tudok, nem merek, stb.), érzelmekre, jelenlegi élethelyzetekre, de a kicsit misztikusabbnak hangzó lélek- és sorsátvállalásokra is.  

Az általam vezetett állítások során az Égi segítőink végig „fogják a kezünket”, súgnak, hogy milyen szereplőket, milyen fogalmakat állítsunk be, illetve terelik az állítás folyamatát, így a végére mindig csodálatosan rendeződik a Tér, illetve ha nagyon összetett a probléma, akkor akkor egyértelműen kijelölődik a következő lépés iránya.  Ez azonnali megértést, kikönnyülést hoz Neked, hosszútávon pedig akár a saját, akár az érintett családtagok energiájának, tehát mondhatni, hogy a sorsuknak a könnyebbé válását eredményezi.

És amiben NEM tudok segíteni Neked: