Befelé fordulás - az önismeret szürete

A régi hagyományokban az évkör egy természetes ciklus volt, ahol minden időszaknak megvolt a maga feladata. Az ősz és a tél nem pusztán a hidegről szólt, hanem a befelé fordulás, a lelki mélységekbe, a sötét részeinkbe és a tudatalatti tartalmainkba való alámerülés időszaka volt. A természettel együtt mi is megkaptuk a lehetőséget, hogy visszahúzódjunk, és a belső világunkra fókuszáljunk.

Miért fontos az önismeret az őszi időszakban?

Ez a folyamat már Mabon idején, az őszi napéjegyenlőségkor elkezdődik, amikor az önmagunkban megtalált egyensúly és a tetteink következményeinek "learatása" a cél. Ez az önvizsgálat ideje, amikor felmérjük, mit sikerült megvalósítani a kitűzött céljainkból, és felkészülünk a téli elcsendesedésre. Aztán jön a Samhain, amikor a hagyomány szerint meghal egy részünk, és újjászületik egy új, felkészülve a spirituális fejlődésre. Végül a Yule, a téli napforduló ünnepe, ami a sötétség mélyén a fény megkereséséről szól – arról, hogy megtaláljuk és megerősítsük a belső fényünket a leghosszabb éjszakák idején.

Ez a mélyreható utazás tehát nem egy modern hóbort, hanem egy ősi, spirituális hagyomány, melynek célja, hogy a sötét évszakot az önmunka, a tudatalatti tartalmak és az árnyékrészekkel való szembenézés idejévé tegyük. Ilyenkor minden ezt támogatja energetikailag számunkra. Az ősz tehát nem csupán a színes falevelekről és a forró teáról szól, hanem a belső csendről is, ami segít meghallani a saját hangunkat.

Mabon, az önmunka időszaka

A pogány hagyományok szerint Mabon, azaz az őszi napéjegyenlőség (szeptember 23.), a második aratási ünnep, amikor megköszönjük az év bőségét és felkészülünk a téli időszakra. Ekkor indul el ez a mélyen spirituális időszak, amelynek első állomása  az egyensúlyról és az önvizsgálatról szól. Itt az ideje, hogy hálát adjunk mindazért, amit eddig elértünk, de arra is, hogy elengedjük a kétségeket, a félelmeket és a zavaros gondolatokat, amik visszatartanak minket a növekedésben.

Hogyan kezdjek az önismereti munkához?

Vannak kérdések, amikre a racionális gondolkodás nem ad választ. Kétségek, dilemmák, elakadt érzések... és ilyenkor a belső bölcsességünk suttog. De hogyan hallhatjuk meg a hangját a zajos világban?

Vedd kezedbe az irányítást!

• Lásd meg a következő lépést: A kártya megmutatja a belső dilemmáid gyökerét, így ahelyett, hogy eltévednél a zavaró gondolataidban, tisztán láthatod, merre kell tovább menned.

• Találd meg a harmóniát: A befelé fordulás idején a cél a harmónia megteremtése. Az Angyalsuttogás Önismereti Kártya támogat ebben, és segít megtalálni a békét a saját lelkedben.

Ne maradj le, készülj fel a tudatos őszre!

Most te is megkezdheted a személyes aratásodat és ráléphetsz a tudatos fejlődés útjára. Ahhoz, hogy ez ne csak egy gondolat legyen, hanem valóság, most lehetőséged van kedvezményes áron, 9.990 Ft helyett 6.990 Ft-ért hozzájutni az Angyalsuttogás Önismereti Kártyához.

Ez egy korlátozott ideig érvényes ajánlat, ezért ne halogasd a döntést! Készülj fel arra, hogy a tudatos önismeret lesz az idei őszi szüreted legértékesebb gyümölcse.

Nézd meg, hogy pontosan milyen is a Angyalsuttogás Önismereti kártya és rendeld meg itt a saját példányodat most!

Irány az önismeret! Megrendelem!

Angyalsuttogás Önismereti Kártya: kulcs a belső bölcsességedhez és válasz a zavaró kérdéseidre

Az ősz égi kihívásai - és mit tehetünk mi magunkért?

Az égi kihívások esszenciája

Jelenleg több jelentős bolygóállás is formálja a kollektív energiákat. Fontos megjegyezni, hogy ezek nem hirtelen változásokat, hanem inkább hosszan elnyúló, mélyreható folyamatokat jeleznek, amelyek cselekvésre ösztönöznek.

A nagy karmikus rendezkedés

Az asztrológiai energiák szerint most ugyanis egy hatalmas, korszakzáró folyamat zajlik. Attól a pillanattól kezdve, hogy a Szaturnusz visszalépett a Halak jegyébe, elkezdődött egy tisztító folyamat. Ez az időszak, amely most 2026. február közepéig zajlik, arról szól, hogy végleg lezárhatunk egy nagy karmikus kört.

Most van itt a lehetőség, hogy a legmélyebb, gyerekkori, vagy akár generációs mintáinkat, terheinket is letegyük. Hosszú évek, sőt, évtizedek óta cipelt csomagoktól szabadulhatunk meg, ha hajlandóak vagyunk szembenézni velük. A kollektív térben jelen van a végső kifutás energiája: azok, akik tudatosan dolgoznak magukon, most egy új szintre léphetnek a létspirálon, míg azok, akik nem, továbbra is ugyanazon mintákat ismételhetik – csak éppen más formában.

A Szaturnusz-Neptunusz együttállás üzenete világos: fordulj a lelkedhez, hallgass a belső vezetődre és merj kilépni a régi, már nem működő rendszerekből.

Mágia és tudatos teremtés: A gondolat ereje, ami áttör időn és téren

A szándék ereje: Amikor a gondolat valósággá válik

Amikor a mágiáról beszélünk, sokaknak azonnal a füstös barlangok, furcsa szertartások és a misztikus bűbájok jutnak eszükbe. Pedig a mágia lényege sokkal egyszerűbb és alapvetőbb, mint gondolnánk. A hermetikus tudományok művelői, az alkimisták és az ősi mágusok mind tudtak valamit, amit mi is igyekszünk újra felfedezni: a gondolat teremtő erejét.

Mi is volt a kulcs a számukra?

• Szándék: Egy tiszta, világos elképzelés arról, amit meg akartak valósítani.

• Fókusz: Az adott célra való teljes, rendíthetetlen összpontosítás.

• Kitartás (hitben, kétségek nélkül): Annak az abszolút meggyőződése, hogy a vágyott dolog már úton van, még akkor is, ha a jelenlegi valóság ennek épp az ellenkezőjét mutatja.

Ugye ismerősen hangzik? Hiszen pont ezek azok az alapelvek, amikről a tudatos teremtés és a vonzás törvénye is beszél!

Mágusok és manifesztálók: Eszközök és hozzáállás

Sokan gondolják, hogy a mágia bonyolult eszközöket és rituálékat igényel. És igen, a régi idők mágusai valóban használtak gyertyákat, kristályokat, bájitalokat, vagy különféle szimbólumokat a céljaik eléréséhez. Ezek az eszközök azonban nem önmagukban birtokolták az erőt, hanem segítették a fókuszt, felerősítették a szándékot, és segítettek a mágusnak egyfajta transzba, megváltozott tudatállapotba kerülni, ahol a teremtés könnyedebbé vált.

És mi van ma? Mi, tudatos teremtők, nem használunk eszközöket? Dehogynem!

• Naplózunk: Leírjuk a vágyainkat, céljainkat, ezzel is konkretizálva és rögzítve azokat.

• Célfüzetet vezetünk, vagy Vision boardot készítünk: Képekkel, idézetekkel segítjük a vizualizációt és a fókuszt.

• Affirmálunk: Ismétlődő mondatokkal programozzuk át a tudatalattinkat.

• Meditálunk és vizualizálunk: Képzeletben átéljük a vágyott valóságot, mintha az már megtörtént volna.

Látod a hasonlóságot? Ezek mind olyan segítő eszközök, amelyek a szándékunkat erősítik, a fókuszt tartják, és a kételkedést csökkentik. Ahogy a régi mágusoknak a varázspálca, úgy nekünk a vizualizációs tábla segít abban, hogy a belső világunkat ráhangoljuk a vágyott külső valóságra.

A hit ereje: Ahol a mágia és a metafizika találkozik

Ami igazán összeköti a két "világot", az a rendíthetetlen hit. A régi mágusoknak el kellett hinniük, hogy a varázslatuk működni fog, még akkor is, ha a fizikai valóság ellentmondott nekik. Nem ingadozhattak, nem kételkedhettek, mert tudták, hogy a kétség a teremtés ellensége. Ahogy a korábbi cikkemben is írtam, a mágia alapja a tudatalatti ereje és a kollektív tudatosságunkra való hatás.

Ugyanez igaz a tudatos teremtésre is. Hiába vizualizálunk, hiába írunk naplót, ha a gondolataink hátterében ott bujkál a „mi van, ha nem sikerül?” „ez túl szép, hogy igaz legyen!” A valóságunkat az határozza meg, amit elhiszünk róla. Ha elhisszük, hogy valami lehetetlen, akkor az az is marad. De ha abszolút hittel tekintünk rá, mint egy már létező valóságra, akkor azt energiáinkkal magunkhoz vonzzuk.

Időtlen tudás: A kozmikus törvények örök érvénye

Véleményem szerint a régi korok hermetikus tudósai és mágia végzői pontosan ugyanazokat a tudatos teremtés technikákat használták, azt a hozzáállást tanúsították, mint a mostani tudatos teremtők és metafizikai gondolkodók. Talán csak annyi a különbség, hogy ők ezt egy sokkal misztikusabb, titokzatosabb köntösbe bújtatták, míg mi igyekszünk megfejteni és érthetővé tenni a mögöttes kozmikus törvényeket.

Ne feledd: a szándékod, a fókuszod és a rendíthetetlen hited a legerősebb eszközöd a teremtésben, függetlenül attól, hogy "mágiának" vagy "tudatos teremtésnek" hívjuk!

Készen állsz a saját valóságod megteremtésére?

Ha te is érzed magadban a vágyat, hogy mélyebben megértsd a teremtés folyamatát, és szeretnéd a saját életedet tudatosan, a legmagasabb szintű energiákkal összhangban alakítani, akkor gyere, dolgozzunk együtt!

Szülői örökség és belső erő: Hogyan integráljuk az ellenálláson túli erőforrásokat?

Mi történik azonban, ha a negatívnak ítélt szülői mintázatokat nem teherként, hanem rejtett ajándékként kezdjük el szemlélni? A konzultációkon sokszor feljön az a téma, hogy mennyire befolyásolja a szülői mintákkal szembeni ellenállásunk a saját erőforrásainkhoz való hozzáférésünket és hogyan segíthet a megengedés és a tudatos elismerés bennünket az integrációban.

Az ellenállás csapdája: ami elválaszt minket az erőnktől

Az emberi elme természetes módon törekszik a rendszerezésre, az értékítéletekre és a narratívák alkotására. Amikor szüleink cselekedetei nem illeszkednek a "jó" vagy "helyes" képébe, gyakran ébred bennünk ellenállás. Ez az ellenállás lehet düh, harag, csalódás, vagy akár áldozatiság érzése. Fontos megérteni, hogy ez az ellenállás, bár érthető emberi reakció, valójában egy energetikai blokk.

Amikor ellenállunk egy múltbeli eseménynek, vagy egy szülői mintának, azzal valójában egy energiát tartunk lekötve. Mintha folyamatosan egy húron játszanánk, ami a sérelemhez, a hiányhoz kapcsolódik. Ez a blokk nemcsak a múltat tartja ébren, hanem megakadályozza, hogy felismerjük és integráljuk azokat az erőforrásokat, amelyek épp ezen kihívások nyomán alakultak ki bennünk.

Vegyük például azt az esetet, amikor valaki úgy érzi, a szülei nem támogatták anyagilag. Az elsődleges reakció gyakran a sértettség, az elítélés. Ez az ellenállás azonban elhomályosítja azt a tényt, hogy pont ezen hiány miatt vált az illető találékonnyá, önállóan kezdeményezővé és kitartóvá a megoldások terén. Képes volt önerőből boldogulni, akár hitelt felvenni, akár munkát vállalni, és emellett elvégezni az egyetemet. Ez a "jég hátán is megélek" típusú képesség egy óriási erőforrás, amely az anyagi támogatás hiányából született. Amíg azonban az egyén a szülő "hibáját" ítéli el, addig nem képes tudatosan birtokba venni és integrálni ezt az ajándékot. Az ellenállás megakadályozza, hogy a negatívnak vélt helyzet mögött meglássa a növekedés és az erő forrását.

A szülői szándék és a „legjobb, amit adni tudtak”

A spirituális tanítások gyakran hangsúlyozzák a megengedés és az elfogadás fontosságát. Ez nem azt jelenti, hogy legitimáljuk a fájdalmas cselekedeteket, vagy elnézzük a károkozást. Sokkal inkább arról van szó, hogy felismerjük: szüleink – a saját korlátaik, hiedelmeik és tapasztalataik alapján – gyakran a legjobbat adták, amit abban a pillanatban adni tudtak. Ezt a nézőpontot támasztja alá számos pszichológiai és transzgenerációs kutatás is. A szülői minták generációkon át öröklődnek, és sokszor olyan viselkedéseket ismétlünk meg, amelyeket mi magunk is gyerekkorunkban tapasztaltunk, sokszor pont azt, amiért megvetjük a szüleinket.

A szülők gyakran azt adják át, amit ők is kaptak, vagy amit ők is a "legjobbnak" hittek a túléléshez és a boldoguláshoz. Lehet, hogy egy anyagilag nem támogató szülő azért cselekedett így, mert ő maga sem kapott támogatást, és nem tanulta meg, hogyan adhatná meg azt, kvázi "eszébe se jutott" más megoldás. Lehet, hogy azt hitte, ezzel tesz szívességet, hiszen "felkészíti" a gyermekét az élet kihívásaira. Az ő szándéka valószínűleg nem a rosszindulat volt, hanem egy torzított, vagy korlátozott perspektíva. Ennek a felismerése – anélkül, hogy felmentenénk őket a tetteik súlya alól – segíthet feloldani az ellenállást és eljutni a megengedés állapotába.

Az "ajándék" felfedezése: Az erőforrások integrálása

Amint az ellenállás csökken, és képesek vagyunk egy semlegesebb, vagy akár megengedőbb szemmel tekinteni a múltra, megnyílik a lehetőség az erőforrások integrálására. Ez a folyamat nem más, mint a személyes hatalmunk visszaszerzése. Az ügyfél példájában az "ajándék" az önállóság, a magabiztosság, a problémamegoldó képesség és a kitartás volt. Ezek olyan tulajdonságok, amelyek nem korlátozódnak a múlthoz; ott vannak az egyénben, és bármikor, bármilyen új kihívás előtt elővehetők.

A spirituális fejlődés útja gyakran arról szól, hogy felismerjük: a legnagyobb erőforrásaink épp a legnagyobb nehézségeinkből fakadnak. Azok a helyzetek, amelyekkel szüleink révén szembesültünk, nem azért történtek, hogy meggyengítsenek minket, hanem hogy lehetőséget adjanak a belső erőink felfedezésére és fejlesztésére.

Hogyan integráljuk ezeket az erőforrásokat?

1. Tudatos elismerés és átkeretezés: Nevezzük nevén azokat a tulajdonságokat és képességeket, amelyek a kihívásokból születtek. Például: "Apám anyagi támogatásának hiánya miatt váltam rendkívül találékonnyá és önállóvá. Ez az erő most is bennem van."

2. Hála és elfogadás: Bármilyen nehéznek is tűnik, próbáljunk hálát érezni a tapasztalatért, amely ezt az erőt adta. Nem a sérelemért, hanem a belőle fakadó növekedésért. Ez nem törli el a fájdalmat, de feloldja a rögzült ellenállást.

3. Tudatos alkalmazás: Aktívan használjuk ezeket az erőforrásokat a jelenlegi életünkben. Ha egyedül kell megoldanunk valamit, emlékezzünk arra a képességre, ami már ott van bennünk. Ne várjuk el, hogy mások oldják meg a helyzetet, hanem lépjünk be a saját erőnkbe.

4. A narratíva megváltoztatása: Írjuk át a belső történetünket. Ahelyett, hogy áldozatként tekintenénk magunkra, lássuk magunkat hősként, aki egy nehéz utazáson ment keresztül, és a végén erősebben került ki belőle.

Konklúzió: A szabadság útja

A szülői mintákkal való ellenállás feloldása nemcsak a múltbeli terhektől szabadít meg, hanem lehetővé teszi számunkra, hogy teljes mértékben birtokba vegyük a saját erőnket és irányítsuk az életünket. A spirituális fejlődés egyik kulcsa, hogy felismerjük: minden tapasztalat, még a legnehezebbek is, tanítómesterként szolgálhatnak, és lehetőséget adnak a belső potenciálunk kibontakoztatására. Amennyiben élünk a Szabad akaratunkkal és nézőpontot váltva, így kezdjük el őket értelmezni.

Amint képesek vagyunk elismerni azokat az "ajándékokat", amelyeket a szülői örökségünk által kaptunk – legyen az közvetlen támogatás, vagy a hiány által teremtett önállóság –, akkor valóban szabadokká válunk arra, hogy a saját, tudatos választásaink szerint teremtsük meg a valóságunkat. Ez a belső munka nem mindig könnyű, de a belőle fakadó szabadság és erő megéri az erőfeszítést.

Gondolkodtál már azon, milyen rejtett erőforrások rejlenek a saját szülői történetedben?

Ha te is érzed magadban a vágyat, hogy mélyebben megértsd saját magadat, a világodat és a teremtés folyamatát, szeretnéd a saját életedet tudatosan, a legmagasabb szintű energiákkal összhangban alakítani, akkor gyere, dolgozzunk együtt!

A Döntés, avagy te vagy a sorsod kovácsa

A Lammas divinációk tanulsága: Kollektív hívást kaptunk a Változásra!

Amit az Égi útmutatások most rendkívüli erővel sugallnak, az nem más, mint a nagy átalakulások, a ciklusok lezárása és az újrakezdés energiája. Szinte mindenkinél megjelentek a nagy változásokat, elengedést és az új alapokra való építkezést, vagy az újban való bátor elindulást jelző energiák. Ez azt üzeni, hogy most egy olyan kritikus ponton vagyunk az évkörben, ahol a Sors maga hív minket arra, hogy nézzünk szembe azzal, ami már nem szolgál minket.

És ami a legérdekesebb: ez a megfigyelésem tökéletesen egybeesik az asztrológiai előrejelzésekkel. A külföldi és magyar profi spirituális, asztrológiai oldalakon, cikkekben is mostanában ez a legfőbb téma. Azt hangsúlyozzák, hogy a mostani időszak lehetőséget ad a mélyreható önvizsgálatra, a karmikus kötelékek elvágására és egy autentikusabb életút elindítására. Az asztrológusok egyetértenek abban, hogy a most zajló csillagenergia folyamatok, főleg a lassú mozgású bolygók hátrálása, jegyváltása, stb., jelentős átrendeződést hoznak a kollektív és egyéni tudat szintjén. A sok retrográd mozgás tökéletesen illeszkedik a Lammas és a befelé fordulás témájához, ezek ugyanis a felülvizsgálat, az átértékelés és a karmikus lezárás időszakát jelzik. Energetikailag arra kényszerítenek bennünket, hogy visszanézzünk, újraértékeljük a múltat, és lezárjunk olyan folyamatokat, amelyek már régen lezárultak volna.

Ez az energia mindenkire hat, még akkor is, ha „nem hiszel” az asztrológiában.  Energialények vagyunk, nem tudunk kivonódni az Univerzális törvények hatásai alól.  A tér-idő pillanat most arra hív, hogy bontsd le a felesleges struktúrákat, engedd el a régit, hogy tiszta lappal indulhass. Ez egy erőteljes, tudatos önfejlesztő időszak, ahol az Univerzum támogat minket abban, hogy elengedjük a terheket, lezárjuk a karmikus folyamatokat és tiszta lappal induljunk tovább.

A Lammas-i, Lughnasadh-i aratás most tehát nemcsak a gyümölcsök betakarításáról szól, hanem a megérett életleckék, a tanulságok és a változásba vetett hitünk learattásáról is. A télre való felkészülés pedig a romok eltakarításáról, az új alapok lerakásáról és a belső békéd megteremtéséről szól. Ez a kollektív energia tehát most arra ösztönöz bennünket, hogy aktívan vegyünk részt a változásban.

A kérdés az, hogy te hogyan tudod a leginkább a magad javára fordítani ezt az erős átalakító energiát a mindennapokban?

Ha Te is érzed ezeket az erős energiafeszítéseket most és szeretnél mélyebbre ásni, hogy egy személyes divináción keresztül megtudd, mit arathatsz le már most, minek van még szüksége további érésre Mabonig és hogyan tudod a legtöbbet kihozni ebből a transzformációs időszakból, ne habozz! Szeptember 15-ig még lehetőséged van megrendelni a személyre szabott Lammas divinációdat, amely segít eligazodni a változásban. Szeretettel várom a jelentkezésedet!

Kinek a sorsát éled valójában?

Ismerős az érzés, amikor valami nem kerek az életedben, de nem tudod, miért? Mintha folyton ugyanazok a sztorik ismétlődnének, mindig hasonló karaktereket vonzanál be, és valahogy mindig megakadsz? Ha igen, akkor ez a bejegyzés neked szól!

Családi minták, amik észrevétlenül irányítanak – Tényleg léteznek!

Lehet, hogy most hallasz először a Családállításról mint segítő módszerről, de hidd el, érdemes odafigyelni! Mi van, ha azt mondom, hogy a fent említett problémáid egy része nem is a te sorsod, hanem egy felmenőd energetikai problémája, amit tudattalanul vettél át?

Sokan legyintenek erre, „ezoterikus maszlagként” kezelik, pedig a sejtemlékezet már tudományosan bizonyított. És bár a családi rendszer kollektív emlékezete és összefonódó energetikai hálója még sokak számára homályos, akik részt vettek már családállításon, azok pontosan tudják: itt valami tényleg van! Tisztán és világosan láthatod, hogy milyen transzgenerációs mintákat próbálsz ismételni kétségbeesetten, anélkül, hogy tudnál róla.

Miért visz tovább a család terhe?

Gondoljunk csak bele: ha a felmenőid között valaki valamilyen extrém módon túlélt, vagy épp ellenkezőleg, belehalt egy helyzetbe, azt a családi mező hajlamos ismételni. Vagy azért, mert „hasznosnak” ítéli azt a „megoldást” – még akkor is, ha neked már egyáltalán nem segít, sőt, gátol. Vagy azért, mert az ismétléssel egy jobb kimenetelt remél, hátha most nem vezet halálhoz, mint annak idején.

Ez olyan, mint amikor újra és újra megnézel egy filmet, és titkon reménykedsz, hogy ezúttal nem lesz szomorú a vége. Ez a gyermeki, mágikus látásmód, de tudnod kell: a lélek így „gondolkodik”. „Ha te nem lehettél boldog, én sem leszek.” „Ha te szenvedtél, én is fogok.” Így próbálod enyhíteni a terhét, tudattalanul, energetikailag átvéve azt, hátha együtt már meg tudjátok oldani. Vagy éppen belesodrod magad hasonló bajba, mint amibe ő belehalt, hátha te már találsz jobb megoldást, és ezzel egy kicsit őt is megmented.

Persze, ezek tévhitű átvállalások, mert a földi síkon, az idővonal ténye miatt, ez így nem működik. Hiába vállalsz lélekközösséget a nagyival és szenvedsz helyette, ettől neki már nem lesz jobb (sokszor már nincs is testben), neked viszont biztosan rossz lesz. És nem érted, hol csúszik félre minden, hiszen tudatosan mindent megteszel, hogy jobb legyen a sorsod. Mégis valami mindig megakaszt – és azért nem tudod megoldani, mert nem is a tiéd…

Szabadulj meg a generációs béklyókból az egyéni családállítással!

Egy mélyebb erő tart minket hatalmában, ami generációkon átívelve, a sorban később születettek sorsára is egy mágikus pecsétet tesz. Ezt nevezzük családi, vagy kollektív mezőnek.

Amikor egy családállítás során ránézel erre, megérted, hogy tulajdonképpen nem a te sorsodat éled. Ráláthatsz arra, hogy a felszín alatt, tudattalanul, kit milyen téves vállalás mozgat. Ezután soha többé nem fogod ugyanúgy látni az életedben lévő szereplőket, a velük való kapcsolódásodat. A megértéssel pedig már félig meg is oldottad a helyzetedet!

A családállítás ennél többet is ad: a térrendezéssel, az oldómondatokkal, vagy egyéb technikákkal energetikai tisztítást is kapsz. Az Igazság felszabadít!

Miért pont egyéni családállítás, és miért pont nálam?

Felkeltette az érdeklődésedet? Gyere el egy egyéni ülésre! Csak veled, csak a te témáddal foglalkozunk, és együtt megnézzük, van-e ilyen téves vállalásod, vagy mi okozhatja benned az elakadást.

Mivel egyéniben, fedett technikával dolgozom, nálam nincs olyan, hogy az egód, más képviselők egója, gyerekkori drámája, vagy bármi kívülről „beleszól” az állításba és félreinformál. Te érzékelsz mindent, az általad tapasztaltakat pedig sem tőled elvenni, sem meghamisítani már nem lehet.

És nem csak akkor jöhetsz, ha felismered, hogy a családoddal van gondod! Bár a neve családállítás, valójában rendszerállításként találták ki, tehát mindent fel lehet vele állítani, ami rendszerben működik:

• Gondok a munkahelyen?

• Nem érted, miért szerezted be magadnak ezt a betegséget?

• Szeretnél előrelépni, de bátortalan vagy, nincs elég önbizalmad?

• Nem tudod jól kezelni a pénzügyeket, pedig szeretnéd?

Ezek mind az életedben szereplő rendszerelemek, hiszen az egész életed egy rendszeren alapul, amelynek – jó esetben – te vagy a középpontja. Nem kell tudnod, mi a gond, csak legyen egy megfogalmazott célod, például hogy szeretnél előrelépni a karrieredben. Nem számít, hogy egy előbb született családtagtól átvett téves hitrendszer, egy belső én-részed önszabotálása, vagy bármilyen más „szereplővel” való láthatatlan kötés okozza az elakadást – együtt majd kiderítjük!

A családállítással nem csak az elakadásaidra tudunk ránézni, de például ki tudunk tesztelni megoldásokat is az aktuális kérdéseidre (én is rendszerállítással néztem rá, hogy a születési vagy a férjezett vezetéknevem segítené-e jobban energetikailag a jövőmet).

Gyógyítsd meg a múltat, írd át a jövőd!

Értsd meg és gyógyítsd a családi mintádat, törj ki a generációs megkötésekből, és irányítsd TE a saját sorsodat!

Miért az egyéni Családállítást válaszd nálam? Mert 2 órán keresztül csak veled, csak a te témáddal foglalkozunk! Nem kell csoportban szerepelni, idegenek előtt beszélni az elakadásodról, múltadról, családi titkokról, nem kell mások állításában részt venni.

És miért nálam állíts? Mert médiumi képességeim révén az Égiek végig „velünk lesznek”, szeretetteljes iránymutatásaik, támogatásuk által gyorsabban megtaláljuk a témád gyökerét. Ugye, annak van értelme, ha a problémát gyökerestül ássuk ki? 😉

Lépj velem kapcsolatba!

Lammas/Lughnasadh – Az aratás ünnepe

A "Lammas" név az óangol "hlaf-maesse" kifejezésből ered, ami  "kenyérünnepet" jelent, és utal arra az ősi hagyományra, hogy az első, frissen őrölt gabonából készült kenyeret ekkor szentelték meg. Gondolj csak bele, mennyi munka, gondoskodás és hit kell ahhoz, hogy a tavasszal elvetett magokból augusztusra gazdag termés szülessen! Ugyanígy van ez az életünkben is: a Lammas arra emlékeztet, hogy megálljunk, és tudatosítsuk, mi minden érett be, milyen "termést" takaríthatunk be az elmúlt hónapok erőfeszítéseiből, azaz miért lehetünk hálásak.

Ez az időszak emlékeztet minket arra, hogy megünnepeljük mindazt, amit az elmúlt hónapok során elvetettünk és gondoztunk, így lassan beérhetett. Ezért ez az ünnep nemcsak a fizikai termésről szól, hanem a szellemi és lelki bőségről is. Mit ültettél el az év elején? Milyen álmokat, célokat fogalmaztál meg? Mi az, ami most kezd testet ölteni, gyümölcsöt hozni az életedben? Ez a hála ideje mindenért, amit elértél, és mindenért, ami körülvesz.

A ünnep Lughnasadh néven is ismert, Lugh, a kelta kézműves istenség tiszteletére. Lugh a sokoldalúság, a tehetség és a mesterségek ura, így ez az ünnep arra is ösztönöz, hogy elismerjük és megünnepeljük saját képességeinket, készségeinket, és azokat a "terményeket", amiket a munkánk vagy kreativitásunk révén hozunk létre.

Hogyan ünnepeld a Lammast?

• Kenyérsütés: Süss egy finom házi kenyeret az új termés tiszteletére. A folyamat maga is meditációs lehet, a dagasztás, a sütés illata pedig feltölti, megszenteli az otthonodat. Oszd meg a kenyeret szeretteiddel, hisz az adás-kapás is az ünnep része.

• Hálaadás: Szánj magadra pár percet, és írd le, vagy csak gondold végig, mi mindenért vagy most hálás. Lehet az egy apró öröm, egy nagy siker, vagy akár csak az életedben jelenlévő nyugalom.

• Bőség oltár: Díszítsd fel az otthonod egy kis sarkát az aratás színeivel (narancs, arany, vörös, barna, zöld). Tegyél ki gabonakalászokat, friss gyümölcsöket, zöldségeket, vagy akár egy saját készítésű kukoricababát.

• Kézművesség: Ha szeretsz alkotni, készíts valamit, ami tükrözi a tehetségedet. Ez lehet egy rajz, egy mandala, egy ékszer, vagy bármi, amiben örömödet leled.

Lammas Tarot Vetés – Az Aratás üzenete a Lapokból

A Lammas tökéletes alkalom arra, hogy egy kis Tarot mágiával még jobban elmélyedj az aratás témájában. Ez a vetés segíthet rálátni, hogy mi az, ami beérett, és hogy merre tarthatsz tovább.

Vegyél elő egy szép terítőt, gyújts meg egy gyertyát (akár sárgát, narancssárgát vagy zöldet, a bőség színeiben), és hangolódj rá a Lammas energiáira. Keverd meg a lapjaidat, gondolva az aratásra, a hálára és a bőségre.

Értelmezés:

1. Mit arathatsz le már most az életedben?
2. Minek van szüksége még további érésre?
3. Hogyan tudsz részese lenni annak a bőségnek, ami most körülvesz az életedben?  Milyen eszközök állnak a rendelkezésedre a betakarításhoz?
4. Ahogy közeledik az évkör sötét része, mire kell felkészülnöd, mire kell összpontosítanod a teljes bőség learatásához, a Mabon-ig tartó időszakban?

Nézd meg alaposan a kihúzott lapokat:

Milyen érzéseket keltenek benned? Milyen szimbólumokat látsz rajtuk? Hogyan kapcsolódnak egymáshoz az üzenetek? Milyen történetet mesélnek el neked a magvetéstől az aratásig, majd a jövőbeli felhasználásig?

Ez a vetés egyfajta "spirituális mérleg" is lehet, ami segít tudatosítani a fejlődésedet, és felkészít a következő lépésekre az utadon.

Ugye milyen izgalmas látni, ahogy a Tarot lapjai feltárják az életed "termését" és a következő lépéseket? A Lammas vetés egy fantasztikus lehetőség az utolsó finomhangolásra, hogy lásd, mit arathatsz le már most, és min kell még dolgoznod, mit kell még "növesztened" az életedben. Most van itt az idő, hogy pontosan lásd, mely területeken hoztak gyümölcsöt az erőfeszítéseid, és hol van még szükség egy kis extra gondoskodásra, hogy a teljes bőség a tiéd lehessen.

Ez a mélyreható önismereti munka segít felkészülni az évkör sötétebb, befelé fordulósabb időszakára. Gondolj csak bele, milyen csodálatos érzés lesz majd Mabonkor, az őszi napéjegyenlőség idején, amikor a teljes aratás ideje jön el, már tudatosan és hálával tekinteni mindarra, amit megteremtettél! Akkor érkezik el a valódi kiegyenlítődés és a bőség megélése.

És mi van, ha elakadsz az értelmezésben?

Ha úgy érzed, egyedül nehéz kibogozni a lapok rejtett üzeneteit, vagy szeretnél egy profi kártyavető segítségével mélyebbre ásni a Lammas vetésedben... akkor van egy különleges ajánlatom számodra!

Most mindössze 4.990 Ft-ért megrendelheted tőlem is a személyes, írásos Lammas Tarot elemzésedet! Nincs szükség személyes találkozóra, mindössze a számlázási adataidra, és a megrendelésed kiegyenlítésétől számított 5 munkanapon belül már olvashatod is az Égiek kifejezetten neked szóló, inspiráló üzeneteit.

Ne hagyd ki ezt a lehetőséget, hogy a lehető legteljesebben élhesd meg a Lammas bőségét és tudatosan készülj fel a következő időszakra!

Kattints ide és rendeld meg most!

A Lammas vetés megrendelésére csak augusztus 15-ig van lehetőséged!

Az "azonnali jutalom" csapdája, avagy miért nehéz a kitartás?

Az Evolúció és az azonnali jutalom keresése

Az emberi természet mélyén, evolúciós szempontból is, az azonnali jutalom keresése egykor alapvető volt a túléléshez. Őseinknek nem volt idejük hosszú távú befektetésekre gondolni, amikor éhínség, vagy ragadozók fenyegettek. A "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok" mondás is ezt a pragmatikus, rövid távú fókuszt tükrözi: ami most van, az biztos, ellenben a jövő bizonytalan. Ez a genetikai kódolás a mai, biztonságosabb világunkban is hatással van ránk, ahol már nem a túlélés a tét, hanem a komfortérzet és a kényelem.

Gondoljunk az oroszlánra: csak akkor tesz erőfeszítést, hogy vadásszon, amikor éhes. Különben meg sem mozdul egész nap. Ez a hatékonyság a vadonban alapvető. Azonban az emberi fejlődéshez és a komplex társadalmi célok eléréséhez a puszta "éhezés" motivációja nem elég. Szükségünk van a "halasztott gratifikáció", avagy a késleltetett jutalmazás képességére, a jövőbeni jutalom reményében tett erőfeszítésekre.

A Pillecukor Kísérlet és az önfegyelem hatalma

Walter Mischel híres "pillecukor kísérlete" (Marshmallow Experiment) nagyszerűen illusztrálja a késleltetett jutalmazás fontosságát. A kutatás során gyerekek elé tettek egy pillecukrot és azt mondták nekik: ha kivárják, hogy a kísérletvezető visszatérjen (kb. 10-15 perc), kapnak egy második pillecukrot is. Ha viszont addig megeszik, nem kapnak többet. Azok a gyerekek, akik képesek voltak várni, azaz képesek voltak várakoztatni az igényeiket és megszerezték a két pillecukrot, a későbbi utánkövetések során sikeresebbeknek bizonyultak az életben – magasabb pontszámokat értek el a SAT teszten, jobban kezelték a stresszt és magasabb volt az önbecsülésük.

Ez a tanulmány rávilágít arra, hogy a kitartás és az önfegyelem nem csupán egy szép tulajdonság, hanem alapvető készség, amely hozzájárul a hosszú távú sikerhez és jóléthez. A problémánk az, hogy a mai világban számtalan "pillecukor" áll azonnal rendelkezésünkre: a közösségi média görgetése, az azonnali hírfolyamok, a könnyen hozzáférhető szórakozás mind azonnali, kis adagnyi dopamint szabadít fel az agyunkban. Ezek az instant jutalmak elvonják a figyelmünket a nehezebb, de jövedelmezőbb hosszú távú célokról.

Miért választjuk az azonnali, gyors jutalmazást?

1. Dopamin rendszer: Az agyunk jutalmazó rendszere, a dopamin felszabadulása, erősíti az azonnali kielégülést nyújtó viselkedéseket. Ezért nehéz ellenállni, hogy azonnal reagáljuk a telefonunk értesítésére, még akkor is, ha tudjuk, hogy egy fontos feladaton kellene dolgoznunk.

2. Kényelem és minimális erőfeszítés: A kitartás és a következetesség erőfeszítést igényel. Könnyebb elhalasztani a nehéz feladatokat és a komfortzónánkban maradni.

3. Bizonytalanság, beláthatatlanság: A jövő mindig bizonytalan. Lehet, hogy félünk befektetni az energiát valamibe, aminek a kimenetele nem garantált. Az azonnali jutalom ezzel szemben biztosnak tűnik.

4. A "Túl elfoglalt vagyok" mítosza: Gyakran kifogásként használjuk, hogy nincs időnk a rendszeres gyakorlatokra. Pedig ez valójában csak prioritáskezelés, azaz az időnk hatékonyabb beosztásának kérdése, ami fejleszthető készség. Inkább az azonnali, rövid távú "mentesítést" keressük, mintsem a hosszú távú építkezést.

5. A "Külső megoldás" várása: Sajnos túl sokan várnak egy külső "megmentőre" vagy "varázslatra". Egy gyors kúra, egy beavatás, egy gyógyszer, ami minden problémát megold, sokkal vonzóbbnak tűnik, mint a napi, kitartó belső munka.

Hogyan segíthetjük magunkat a kitartás útján?

A jó hír az, hogy az igényeink várakoztatására való képesség és a kitartás fejleszthető.

1. Kezdjük kicsiben: Ne akarjunk azonnal maratont futni. Kezdjük napi 5 perccel a meditációt, vagy csak egyetlen oldallal a naplóírást. A sikerélmény, még a legkisebb is, építi a motivációt.

2. Tudatosítsuk a hosszú távú előnyöket: Emlékeztessük magunkat folyamatosan, miért tesszük, amit teszünk. Képzeljük el a jövőbeli, jobb énünket, aki a kitartásunknak köszönhetően valósult meg.

3. Hozzunk létre rutinokat: A következetesség a rutinokban rejlik. Ha valami beépül a mindennapi életünkbe, kevesebb akaraterőre van szükségünk a végrehajtásához.

4. Ünnepeljük a kis győzelmeket: Ne csak a végső célt ünnepeljük, hanem az odáig vezető apró lépéseket is. Ez megerősíti az agyunk jutalmazó rendszerét a kitartó viselkedésért.

5. Légy kedves magaddal: Ha elbuksz, ne ostorozd magad. Fogadd el, tanulj belőle, és kezdd újra másnap. A tökéletesség nem elvárás, a haladás igen.

Az életben a legnagyobb kincseket gyakran nem a leggyorsabb úton találjuk meg, hanem azon az ösvényen, amely következetességet, türelmet és belső erőt igényel. Az igazi "arany" nem egy varázspirula, hanem a bennünk rejlő potenciál, amit csak a kitartó, mindennapi erőfeszítések hozhatnak felszínre.

Melyik hosszú távú "túzokért" vagy hajlandó lemondani a "mai verébről"?

Amikor a megértés elindít: Mi van a tudatos változás mögött?

"Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket." (János evangéliuma 8:32)

Médiumként nap mint nap látom, milyen óriási erőt rejt, amikor valaki megért valamit. Nemcsak azt, hogy miért történik valami vele, hanem azt is, hogy ő maga hogyan viszonyul hozzá, milyen mintákat ismétel, vagy mi az a belső akadály, ami visszatartja.

A megértés: több mint puszta információ

Sokan azt gondolják, a megértés pusztán annyi, hogy kapunk egy információt. Például: "ezért fáj a fejem", vagy "azért nem jön össze a párkapcsolat, mert rossz mintákat hoztam gyerekkoromból". Ez persze egy jó kiindulópont, de a valódi, mély megértés sokkal több ennél.

Ez az a pillanat, amikor az információ már nem csak egy adat a fejünkben, hanem átjárja a lényünket, és valahogy a csontjainkban is érezzük az igazságát. Ez az a pont, amikor rádöbbenünk valamire. Mintha egy mozaik darabjai összeállnának, és hirtelen meglátnánk a teljes képet. Ezt nevezhetjük AHA-élménynek is! A pszichológia is régóta tudja, hogy a betegségeink, nehézségeink gyakran a tudatalattinkban gyökereznek. A tudattalan, ahogy a nevében is benne van, rejtve van előlünk. Olyan mintákat, félelmeket, hiedelmeket tárol, amik a felszínen irányítanak minket, de nem látjuk a működésüket. Amikor egy ilyen rejtett minta hirtelen megvilágosodik előttünk – vagyis megértjük a működését és az eredetét –, az olyan, mint egy lámpa felkapcsolása egy sötét szobában. A pszichológiában ezt "insightnak" hívják, azaz belátás, felismerés, egy kulcsfontosságú fogalom, ami a problémamegoldás, az önismeret és a terápiás változás alapját képezi.

Mi történik, ha megértünk valamit?

1. Felszabadulás: Először is, óriási teher eshet le a vállunkról. Amíg nem értünk valamit, addig sokszor csak tehetetlenül sodródunk az árral, vagy frusztráltan próbálunk változtatni anélkül, hogy tudnánk, mi az igazi ok. A megértéssel jön a felszabadító felismerés, hogy van kiút, van megoldás.

2. Kontroll visszaszerzése: Ha megérted, mi miért történik, vagy mi az, ami eddig visszatartott, akkor visszakapod a kontrollt az életed felett. Már nem egy láthatatlan erő irányít, hanem te magad dönthetsz a jövődről. Elkezdesz cselekvőképessé válni.

3. Változás lehetősége: És ez a legfontosabb! A megértés az első és legfontosabb lépcsőfok a tudatos változás felé. Amíg nem értesz valamit, addig nem tudsz rajta változtatni. Ha viszont már rálátsz a működésére, akkor van lehetőséged más döntéseket hozni, másképp reagálni, új utakat kipróbálni. Ez az, amikor elindul a valódi gyógyulás és fejlődés.

Gondolj csak bele a saját életedbe! Volt már olyan, hogy valami évekig nyomasztott, aztán egy beszélgetés, egy könyv vagy egy meditáció hatására hirtelen "összeállt" benned valami? Abban a pillanatban nemcsak jobban érezted magad, de valószínűleg el is tudtál indulni a megoldás felé.

Ez az a pont, ahol a pszichológia és a spiritualitás találkozik. Ahogy C.G.Jung is mondta: "Amíg a tudattalan tudatossá nem válik, az fogja irányítani az életedet, és te sorsnak fogod nevezni." Ez a mély pszichológiai belátás rámutat, hogy amíg egy rejtett minta vagy trauma irányít minket, addig tehetetlenek vagyunk. De abban a pillanatban, hogy rálátunk, fény gyúl bennünk, és megnyílik a változás lehetősége. Nem véletlen, hogy a Biblia is azt tanítja: "Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket." Ez a szabadság nem csak a külső körülményektől való függetlenséget jelenti, hanem a belső bilincseinktől, félelmeinktől és korlátozó hiedelmeinktől való megszabadulást is. A megértés az a kulcs, ami kioldja ezeket a lakatokat.

A saját utad kulcsa

A legtöbben azért kerestek fel engem médiumként, mert egy helyzetben elakadtatok, vagy választ kerestek. Az Égiektől kapott üzenetekkel nem "megoldásokat" adok a kezetekbe, hanem új nézőpontokat, rálátást, ami segít nektek abban, hogy saját magatok értsétek meg a helyzeteteket. És ez a megértés az, ami a változás elindítója lesz!

Hiszem, hogy mindannyiunkban ott van a képesség a gyógyulásra, a fejlődésre. Ehhez azonban gyakran szükségünk van egy "kívülről jövő" megvilágításra, egy olyan perspektívára, ami segít nekünk rálátni a saját vakfoltjainkra. Én a médiumi munkám során egyfajta fordítóként és iránymutatóként segítem, hogy te magad juss el a megértéshez.

Ha úgy érzed, téged is visszatart valami, de nem tudod pontosan,mi az, vagy van egy élethelyzeted, amit mélyebben szeretnél megérteni, hogy végre elindulhass a változás útján, akkor ne habozz! Keress bátran, és nézzünk rá együtt, mi az, ami a te utadon akadályt képez, és hogyan tudod a megértés erejével feloldani! 

Hogyan segíthet a médium egy Szellemnek?

Az utóbbi időben viszont érdekes módon, többször kértek fel olyan közvetítésekre, ahol kiderült, hogy "beragadt" Szellemmel van dolgunk. Érdekes, hogy ezekben az esetekben általában a hozzám forduló Klienseim is elmondták, hogy "úgy érzik, hogy az elhunyt szerettük terelte őket hozzám". Mintha egy hívást kaptak volna Fentről arra, hogy keressenek valakit, akin keresztül kapcsolatba léphetnek az eltávozott szerettükkel.

De mi is az a "beragadt" Szellem?

Sokak számára a halál misztikummal teli, és a "túlvilág" fogalma gyakran homályos vagy éppen félelmetes képzeteket ébreszt. Hallhatunk rémtörténeteket bolyongó szellemekről, vagy olyan lelkekről, akik valahol "köztes létben" rekedtek. De vajon mi az igazság ebből? Ahogy az általam nagyra tartott Lisa Williams, Gordon Smith, vagy Suzanne Giesemann (brit és amerikai médiumok) is tanítják, és ahogy saját médiumi munkám során is látom, a helyzet korántsem olyan borús, mint ahogy azt a populáris kultúra olykor lefestené. Nincsenek "eltévedt" lelkek a sötét semmiben, és senki sem ragad meg egyfajta purgatóriumban, mint egy fizikai helyen. A valóság sokkal finomabb, és a "beragadás" sokkal inkább a tudatállapotra vonatkozik, nem pedig egy fizikai helyre.

De először is tisztázzuk a fogalmakat: Lélek vagy Szellem?

Amikor a "Túlvilágról" és az ottani életről beszélünk, a szavak gyakran zavart okozhatnak. Magyarul hajlamosak vagyunk mindent "léleknek" nevezni, legyen szó az élők belső, érzelmi valóságáról vagy az elhunytakról. Hallunk "lelki társról", "lélekvándorlásról" és "halott lelkekről" egyaránt. Mivel én angol médiumiskolában tanultam, a spirituális munkám során az eltávozott szeretteinkre egyértelműen a Szellem szót használom. Magyarországon viszont ezen kifejezés hallatán a legtöbbször a lepedős, ijesztgető kísértetekre gondolunk, amik például a filmekben szerepelnek. Ezt a köznyelvi félreértést szeretném most előljáróban tisztázni.

A lélek (angolul "soul") számomra sokkal inkább a mi egyedi személyiségünket, érzelmeinket, emlékeinket és akaratunkat jelenti. Ez az a részünk, ami a fizikai testünkkel együtt fejlődik, tapasztalatokat gyűjt, és meghatározza azt, akik mi vagyunk egy adott életben. Mondhatjuk, hogy ez az "érzelmi és mentális testünk" a földi létünk során.

A szellem (angolul "spirit") ezzel szemben a létezésünk örökkévaló, isteni és halhatatlan aspektusa. Ez az a tiszta esszencia bennünk, ami az életünk előtt is létezett, és ami a fizikai halál után is folytatja útját. Ez a részünk az, ami nem pusztul el, ami inkarnálódik új és új testekbe, és ami a Szellemvilágba, a szellemi síkokra tér vissza a földi élet befejeztével. Amikor egy médium "szellemekkel" kommunikál, valójában ezekkel az örökkévaló létezőkkel lép kapcsolatba.

Ezzel a tisztázással vágjunk is bele, hogy megértsük, mi is történik azokkal a Szellemekkel, akik néha "beragadtak" tűnnek, és hogyan segít nekik a médium a továbblépésben a Fény felé.

Miért "ragadunk be" Odaát, a Fényben?

Amikor egy Szellem elhagyja a fizikai testét, azonnal eljut arra a szellemi síkra, ahol a továbbélése folytatódik. Ez a "Fény", a "Szellemvilág", sokféleképpen nevezzük – de egy biztos: mindenki odaérkezik. A különbség a Szellemek között abban rejlik, hogy milyen tudatállapotban érzékelik ezt az új valóságot.

Egyes Szellemek tudata a halál pillanatában, vagy az azt megelőző időszakban beszűkül, azaz fókuszáltan egy adott témára, vagy problémára irányul. Ez a korlátozott fókusz megakadályozza őket abban, hogy felismerjék, hol is vannak valójában, és mi vár rájuk. Mintha egy szobában lennénk, tele Fénnyel, szeretettel és segítő lényekkel, de mi mégis a padló egyetlen, apró repedését bámuljuk, nem véve észre a körülöttünk lévő teljességet.  De miért is történik ez?

A "beragadás" leggyakoribb okai a következők:

• Befejezetlen ügyek: Egy el nem intézett tartozás, egy meg nem tartott ígéret, egy be nem fejezett projekt. A Szellem azt érezheti, hogy "nem teheti meg", hogy továbblépjen, amíg ezek nincsenek rendezve.

• Erős érzelmi kötődések és aggodalmak: Egy (ittmaradt) szerettért érzett túlzott aggodalom, egy mély szerelem, amitől képtelen elszakadni, vagy éppen egy fel nem oldott konfliktus. Ez az érzelmi súly "lehorgonyozza" a Szellemet.

• Bűntudat és megbánás: Ha valaki súlyos bűntudattal távozik, vagy mélyen megbánja tetteit, az a saját tudatát zárhatja börtönbe. Nem hiszi el, hogy méltó a fényre és a békére, és ez az érzés gátat szab a továbblépésnek.

• Hirtelen, Traumatikus Halál: Egy váratlan baleset, erőszakos halál vagy öngyilkosság esetén a sokk olyan erős lehet, hogy a Szellem nem fogja fel, mi történt vele. Zavarodottan, tájékozatlanul "él" tovább, mintha még mindig a földi élet részeként létezne. Gordon Smith brit médium gyakran hangsúlyozza, hogy a Szellemvilág is a mi érzékeinkkel "olvas" bennünket, és ha a halál sokkoló, az a túloldalon is sokkoló tapasztalatot okoz.

• Ragaszkodás a Földihez: Egyes lelkek annyira az anyagi világhoz, a földi élvezetekhez vagy a hatalomhoz ragaszkodnak, hogy nehezen tudnak elszakadni attól, amit eddig egyedüli valóságnak hittek.

• Ragaszkodás hitrendszerekhez:  Ha egy Szellem nem hitt a túlvilági élet lehetőségében, akkor logikus, hogy nem tudja érzékelni azt, hogy a halála után mégis folytathatná az életét.  Amiben nem hiszünk, azt nem is tapasztalhatjuk meg, mert nem lesz valóságos számunkra.

A pszichikus médium szerepe

Itt lép a képbe a médium, aki ilyenkor pszichopomposz, azaz "révész" szerepet tölt be. A Szellemvilággal kommunikálni képes, azaz pszichikus médium, különleges helyzetben van. A földi testünkön keresztül mi is a fizikai sík részei vagyunk, de a médiumi tudatosságunk révén hozzáférünk a szellemi dimenziókhoz is. Ez a kettősség tesz minket "láthatóvá" és érzékelhetővé az összes síkon, így a "beragadt" szellemek számára is, akik talán senki mást nem vesznek észre.

Ahogy Suzanne Giesemann amerikai médium csodálatosan megfogalmazta: az elhunytak tehát nincsenek "beragadva" egy sötét helyen, sokkal inkább a saját tudatosságuk korlátozza őket abban, hogy a szellemi sík teljes szépségét és békéjét érzékeljék. Médiumként a feladatunk tehát nem az, hogy "kiszedjük" őket valahonnan, mintha egy fizikai csapdából szabadítanánk ki valakit. Ők már a Fényben vannak! A mi dolgunk az, hogy segítsük őket a perspektívájuk megváltoztatásában, azaz a fókuszt a földi problémákról a szellemi sík segítő energiáira tereljük.

A folyamat a következőképpen zajlik:

1. Kapcsolatfelvétel: A médium érzékeli, ha egy Szellem "beragadt" és mivel a Szellem "emberként" "látja" őt, így felveheti vele a kapcsolatot.

2. Felismerés: Sok esetben a Szellem nem is tudja, hogy meghalt. A médium finoman, szeretetteljesen segít neki felismerni a helyzetét.

3. Ok azonosítása: A kommunikáció során a médium feltárja, mi az a befejezetlen ügy, érzelem vagy ragaszkodás, ami a Szellemet a beszűkült tudatállapotában tartja.

4. Feloldás: A médium segíti a Szellemet abban, hogy elengedje ezeket a kötöttségeket. Ez lehet megbocsátás (magának vagy másoknak), egy üzenet átadása, vagy egyszerűen csak a megértés, hogy minden rendben van.

5. Fókuszváltás: Amint az ok feloldódott, a médium ráirányítja a Szellem figyelmét a körülötte lévő, de eddig nem érzékelt Fényre, a segítőkre, az elhunyt szerettekre, akik ott várnak rá a szellemi síkon. Lisa Williams gyakran ír arról, ahogy a "folyosó" kitágul és a Szellem hirtelen meglátja azokat, akik körülveszik.  Nekem is jópár gyönyörű hasonló megtapasztalásom van erre vonatkozóan.

6. A Tudatállapot kinyílása: Amint a beszűkült tudatállapot feloldódik, a Szellem perspektívája kitágul, és teljes valójában érzékeli a szellemi sík békéjét, szeretetét és szépségét. A "beragadás" megszűnik, és a Szellem szabadon tovább haladhat a fejlődése útján.

Ez a folyamat egy csodálatos és mélyen gyógyító munka, amely nem csak az elhunyt Szellemének segít, hanem megnyugvást hoz az ittmaradt szeretteinek is. Megmutatja, hogy a halál nem a vég, és még a legzavarodottabb Szellem számára is van segítség és út a fény felé.  Persze, a Szabad akarat itt is érvényben van, tehát csak azokat a Szellemeket lehet ilyen esetben terelni, akik nyitottak a kapcsolatfelvételre, illetve a nézőpontváltásra is.  Szóval, mint látod, amint fent, úgy lent, tehát a szellemi létsíkon is a legfontosabb a tudatosság és a tudatszintünk állapota, akárcsak itt a földi síkon.

Kiváncsi vagy, hogy milyen "beragadásokkal" találkoztam médiumi munkám során?  Ha szeretnéd, egy következő bejegyzésben szívesen elmesélem.

❤   🕯   ❤

Góczán Krisztina vagyok, pszichikus médium, tarot szakértő és családállító.   Ha elakadással küzdesz, vagy nem érzed jól Magad az életedben, megtisztelnél, ha engem választanál segítődül.

Te tisztában vagy a vakfoltjaiddal?

Mi is az a vakfolt?

Pszichológiai és önfejlesztési szempontból a vakfolt (vagy angolul "blind spot") azokat a viselkedési mintákat, hiedelmeket, attitűdöket vagy akár érzelmeket jelenti, amelyek számunkra teljesen láthatatlanok. Előfordulhat, hogy mások észreveszik rajtunk, de mi magunk nem vagyunk tudatában a jelenlétüknek, vagy éppen a hatásuknak. Képzeld el, hogy vezetsz egy autót: van egy terület a visszapillantó tükrökön kívül, amit nem látsz anélkül, hogy ne fordítanád el a fejed. Ugyanígy működnek a lelki vakfoltjaink is.

Ezek a vakfoltok gyakran a tudatalattinkban gyökereznek, olyan mélyen rögzült minták, amelyeket gyermekkorban, traumák vagy ismétlődő tapasztalatok során sajátítottunk el. Lehet ez egy önkorlátozó hiedelem a pénzzel kapcsolatban, egy visszatérő viselkedésminta a párkapcsolatokban, vagy egy elfojtott félelem, ami blokkol a karrieredben. Mivel szinte a részünkké váltak, ezért számunkra teljesen normálisnak vagy észrevehetetlennek tűnnek.

Miért van szükség külső nézőpontra?

Pontosan azért, mert a vakfoltok számunkra láthatatlanok. Hiába szeretnénk, hiába próbáljuk magunkat elemezni, bizonyos dolgokra egyszerűen nem látunk rá. Olyan ez, mintha egy képet próbálnánk megfesteni anélkül, hogy látnánk a vászon egyik sarkát.

Külső nézőpont = barátnő?

Amikor egy barátnővel osztjuk meg a problémáinkat, az feltétlenül jót tesz a lelkünknek és erősítheti a kapcsolatot. Azonban a vakfoltokkal való munka ennél specifikusabb megközelítést igényel. Íme néhány ok, amiért a baráti segítség nem mindig vezet átütő eredményre:

1. Érzelmi bevonódás és elfogultság

A barátság alapja az érzelmi kötődés és pont ez az, ami vakfolt esetén akadályt jelenthet.

• Példa: Képzeld el, hogy már évek óta egy mérgező párkapcsolatban vagy, de te nem látod, hogy a partnered kihasznál téged, mert a szereteted és a ragaszkodásod elvakít. Egy jó barátod, aki szerteágazó ismeretekkel rendelkezik a témában, lehet, hogy látja a helyzet súlyosságát és a partnered manipulációit, de nem mer rávilágítani, mert fél, hogy megbánt téged, vagy hogy elveszíti a barátságot. Mivel annyira közel áll hozzád, az őszinteség nehézséget okozhat neki. Ha mégis megpróbálja elmondani, amit lát, te talán "ellenségnek" tekinted, mert az érzéseid erősebben hatnak rád, mint a tények. Ehelyett inkább a külső segítő feladata az, hogy objektíven, de empátiával rávilágítson a helyzetre.

• Magyarázat: Egy barát sok esetben nem akarja megbántani az érzéseidet, vagy megkockáztatni a barátságot azzal, hogy kellemetlen igazságokat mond ki. Az ő elfogultsága abból fakad, hogy szeret téged és a te boldogságodat akarja. Ez persze alapvetően jó szándék, de a vakfoltok feltárásához éppen az objektivitás hiányzik.

2. A hasonló problémák miatti "tükröződés"

Sokszor előfordul, hogy a barátaink hasonló élettapasztalatokkal vagy akár hasonló vakfoltokkal küzdenek.

• Példa: Ha neked van egy vakfoltod azzal kapcsolatban, hogy állandóan önfeláldozó vagy és soha nem állsz ki magadért, akkor könnyen lehet, hogy a legjobb barátod is hasonlóan viselkedik. Amikor elmeséled neki a problémádat, ő is azt mondja: "Ó, igen, ez velem is így van!" és együtt sóhajtoztok, anélkül, hogy bármelyikőtök felismerné, hogy ez egy mélyen gyökerező, feloldásra váró minta. Nem tud objektíven rávilágítani a te vakfoltodra, mert ő maga is benne van hasonlóban. Egy külső szakember, aki nem része ennek a mintának, azonnal felismerné a helyzetet és segítene kilépni ebből a körforgásból.

• Magyarázat: Amikor valaki maga is érintett egy hasonló problémában, nehezen tud külső, objektív nézőpontot adni. Gyakran a saját vakfoltjaink "visszatükröződnek" a barátainkban és ez megnehezíti a felismerést és a változást.

3. Félelem a megbántástól

A baráti kapcsolatok alapja a bizalom, de az őszinteség néha háttérbe szorulhat a kényelem vagy a harmónia megőrzése érdekében.

• Példa: Lehet, hogy egy barátod észreveszi rajtad, hogy hajlamos vagy folyamatosan másokat hibáztatni a saját sikertelenségeidért, ahelyett, hogy felelősséget vállalnál. Ez egy klasszikus vakfolt. Azonban nem meri szóvá tenni, mert fél, hogy megsért téged és elveszíti a barátságot, különösen, ha érzelmileg labilisabb időszakban vagy. Ezért inkább hallgat, vagy csak félszívvel próbálja finoman jelezni, de a lényegi üzenet nem jut el hozzád. Egy szakembernek a munkája része az is, hogy konfrontáljon, de azt támogató és építő módon teszi.

• Magyarázat: Egy barát nem mindig mer őszinte lenni veled, különösen, ha az őszinteség kellemetlen vagy fájdalmas igazságokat tárna fel. Inkább hallgat, vagy csak finom utalásokat tesz, ami nem elegendő ahhoz, hogy valóban ráláss a vakfoltodra. Egy szakembernek viszont az a dolga, hogy segítsen neked szembenézni ezekkel az igazságokkal, méghozzá egy biztonságos, támogató környezetben.

4. A szakértelem hiánya

Bár a barátok jó hallgatóságok lehetnek, nem rendelkeznek azzal a speciális tudással és eszköztárral, amivel egy képzett szakember.

• Példa: Évek óta küzdesz azzal, hogy képtelen vagy tartósan elköteleződni egy munkahelyen. A barátaid azt mondják: "Ne aggódj, majd találsz jobbat!", vagy "A mai világban ez már nem divat, hogy egy életen át egy helyen dolgozz." Ők igyekeznek megnyugtatni, de nem látják, hogy ez egy mélyebb elköteleződési fóbia vagy önbizalomhiány jele, ami már gyermekkorban gyökerezik, és ami a párkapcsolataidra is kihat. Egy szakember képes lenne azonosítani ezt a mintát és segítene feltárni az okait, majd kidolgozni egy stratégiát a feloldására.

• Magyarázat: Egy coach, terapeuta vagy tanácsadó képzése során elsajátít specifikus technikákat és módszereket a vakfoltok azonosítására és kezelésére. Értenek a pszichológiai folyamatokhoz, a kommunikációs mintákhoz és a viselkedési dinamikákhoz. Egy barát, még ha a legjobb szándékkal is közeledik, általában nem rendelkezik ezzel a szakértelemmel.

Összességében tehát, bár a baráti támogatás felbecsülhetetlen értékű az életünkben, a vakfoltok feltárása és feloldása egy olyan mélyebb, strukturáltabb folyamat, amihez gyakran egy külső, objektív, szakértelemmel rendelkező segítőre van szükség. Itt jön képbe egy külső segítő – legyen az egy spirituális tanácsadó, egy coach, egy terapeuta vagy akár egy bölcs mentor. Egy objektív, külső nézőpont ugyanis képes rávilágítani ezekre a területekre, tükröt tart elénk és olyan kérdéseket tehet fel, amelyek elindítanak bennünk egy felismerési folyamatot. Milyen erőforrást birtokol egy külső segítő, amit te nem?

• Objektív rálátás: A segítő nem érzelmileg érintett a helyzetedben, így tisztábban láthatja a tényeket és a mintázatokat (pl. szülői minták)
• Új perspektívák: Képes felkínálni más értelmezéseket, magyarázatokat vagy megoldásokat, amikre te magad nem gondoltál volna.
• Biztonságos tér: Egy támogató és ítélkezésmentes környezetben könnyebb megnyílni és szembenézni azokkal a dolgokkal, amik esetleg fájdalmasak vagy kényelmetlenek.
• Felismerés és feloldás: A külső útmutatás segít felismerni a vakfoltokat, megérteni azok eredetét és hatását, majd lépéseket tenni a feloldásukra. Ezáltal tudatosan választhatsz új, építőbb mintákat.

A saját utunkon való haladás során elengedhetetlen, hogy időről időre megálljunk és kérjünk külső támogatást. Ne félj segítséget kérni, hiszen ez nem gyengeség, hanem az öntudatosság és a valódi fejlődés jele. Ha készen állsz arra, hogy jobban megismerd önmagad és feloldd a láthatatlan akadályokat, egy külső nézőpont felbecsülhetetlen értékű lehet.

Amikor hozzám jössz: Mit ne tegyél, és miért pont úgy vagy tökéletes, ahogy vagy

Sokaknak van egy kép a fejükben arról, hogyan kell viselkedniük egy konzultáció során. Aggódnak, hogy mit gondolok róluk, és megfelelni akarnak. Pedig a velem töltött idő nem erről szól. Itt az a lényeg, hogy őszinte lehess önmagadhoz, és ennek egyenes következménye, hogy hozzám is.

Mit ne tegyél, és miért?

1. Ne kérj elnézést a könnyeidért! Az érzelmek, legyenek azok örömteliek vagy fájdalmasak, az élet részei. A sírás a gyógyulás, a feldolgozás természetes útja. Amikor elindulnak a könnyeid, az azt jelenti, hogy valami mélyreható folyamat zajlik benned. Engedd meg magadnak, hogy érezd, és tudd, hogy itt nincs ítélkezés, csak elfogadás és megértés.

2. Ne szépítsd a dolgokat! Nincs szükség arra, hogy a valóságot kiszínezd vagy elrejtsd a nehézségeket. Csak az igazsággal jutunk el a gyökerekhez, és csak akkor tudunk valódi megoldást találni. Légy őszinte, még akkor is, ha nehéz – ez a legrövidebb út a változáshoz.

3. Ne mondj olyat, amit nem szeretnél! A te tempód és a te határaid a legfontosabbak. Nem kell minden részletet feltárnod, ha nem állsz rá készen. Annyit ossz meg, amennyi komfortos számodra, és akkor, amikor készen állsz. A lényeget megérthetjük anélkül is, hogy minden apró titkodat elárulnád.

4. Ne tettess, mintha minden rendben lenne! Azért jössz, mert valami nincs rendben, vagy mert változásra vágysz. Itt az ideje, hogy levedd a maszkot, és megmutasd magad olyannak, amilyen vagy. Az őszinteség felszabadít, és ez az első lépés a gyógyulás felé.

5. Ne félj attól, hogy "túl sok" vagy! Nincs olyan, hogy "túl sok" érzés vagy gondolat. Bármivel is jössz, legyen az félelem, düh, szomorúság vagy öröm, mindez elfogadott és érvényes. Itt egy biztonságos térben vagy, ahol szabadon kibontakozhatsz.

6. Ne aggódj azon, hogy tökéletesen fogalmazd meg az érzéseidet! Nem kell retorikai bajnoknak lenned ahhoz, hogy megértsük egymást. A lényeg az, hogy kifejezd magad, ahogyan tudsz. Ne aggódj a szavak pontossága miatt, inkább hagyd, hogy az érzéseid vezessenek.

7. Ne tarts az ítélkezésemtől! Az én feladatom nem az, hogy ítélkezzem, hanem az, hogy segítsem a fejlődésedet. Egy elfogadó, támogató légkörben dolgozunk együtt, ahol a bizalom a legfontosabb. Bátran ossz meg bármit – itt teljes elfogadásra találsz.

Amikor hozzám jössz, egy dolgot kérek csak tőled: légy önmagad. Pontosan úgy vagy tökéletes, ahogy vagy, minden sérüléseddel, félelmeddel és vágyaddal együtt. Ez a te időd, a te tered a gyógyulásra és a növekedésre.

Önkorlátozó közmondások: Tényleg a saját gátjaink vagyunk?

„A tudatalattid csak egy egyszerű adatrögzítő. Nem érti a viccet, nem tudja, mi a jó neked és mi a rossz, nem tudja, mi a helyes és mi a helytelen, és nem tud különbséget tenni a tények és a képzelet között.” – Joseph Nguyen, Ne higgy el mindent, amit gondolsz

A népi bölcsesség árnyoldala

A közmondások sokkal mélyebben hatnak ránk, mint gondolnánk. Nem csak nyelvi fordulatok, hanem a kollektív emlékezet és a társadalmi normák hordozói. Gyakran anélkül befolyásolják a döntéseinket és a cselekedeteinket, hogy tudatosan elemeznénk a jelentésüket. Gondolj csak bele: egykor a stabilitás és a közösségi túlélés volt a cél. Akkoriban a kockázatkerülés és a megelégedettség segített. Ma viszont az egyéni fejlődés, az innováció és a növekedés van a fókuszban. Innen ered a feszültség: ami régen védett, ma visszatarthat.

Ha egy közmondás gyakran ismétlődik, mélyen beépül a tudatalattinkba, és belső meggyőződéssé válhat, még akkor is, ha ésszel nem is értünk vele egyet. Ez a "program" aztán automatikusan befolyásolja a tetteinket.

Milyen "szólásmondásos gátak" rejtőznek benned?

Vegyünk sorra néhány ismerős mondást, és nézzük meg, milyen önkorlátozó üzenetet hordozhatnak a modern korban:

• "Szegények vagyunk, de legalább boldogok" / "Boldog ember, kinek semmilye sincs" / "Boldogságot nem lehet pénzen venni."
• Miért gátolhat? Ezek a mondatok azt sugallhatják, hogy a pénz és az anyagi jólét felesleges, sőt, akár ártalmas is a boldogságra. Ez egy hamis dichotómiát hoz létre: mintha választanod kéne a gazdagság és a boldogság között. Leértékelik az anyagi törekvéseket, és arra ösztönözhetnek, hogy beletörődj a helyzetedbe, ne akarj többet. Ha azt hiszed, a pénz boldogtalanná tesz, nem is leszel motivált, hogy javíts az anyagi helyzeteden, vagy vállalkozásba fogj.
• "Kutya is csak oda piszkít, ahol már van" / "Nagy hal megeszi a kis halat" / "Sok az eszkimó, kevés a fóka."
• Miért gátolhat? Ezek a mondások a fatalizmust és a sorsszerűséget erősítik. Azt sugallják, hogy a vagyon vonzza a vagyont, a siker a sikert – és fordítva. Mintha a gazdagság eleve elrendeltetett lenne a kiváltságosoknak. Ez elveheti a reményt azoktól, akik most nehezebb helyzetben vannak, és azt sugallhatja, hogy a saját erőfeszítéseik hiábavalóak. A "kis hal" mentalitás azt eredményezheti, hogy nem hiszel a saját kitörési lehetőségeidben.
• "Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér."
• Miért gátolhat? Bár a takarékosság fontos, ez a mondás túlzott óvatosságra és kockázatkerülésre ösztönözhet. A "takaró" metaforája azt üzeni: maradj a komfortzónádban, ne lépd át a meglévő erőforrásaid korlátait. Ez elfojtja az ambíciót, a fejlődésre való törekvést, és azt, hogy merj nagyot álmodni. Pedig a takaród kiterjesztése, a növekedés, kockázatokkal jár, de szükséges is lehet.
• "Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"
• Miért gátolhat? Ez a mondás a változás, az innováció és a dobozon kívüli gondolkodás ellensége. Azt sugallja, hogy a biztonság a legfontosabb, és az ismeretlen út mindig veszélyes. Ez elfojtja a kreativitást, a kísérletező kedvet és az új lehetőségek felfedezését.
• "Aki sokat markol, keveset fog."
• Miért gátolhat? Ez a mondás negatívan minősíti a túlzott ambíciót és a nagy célokat. Azt sugallja, hogy a "sok markolás" eleve kudarcra van ítélve, és jobb beérni kevesebbel. Ezzel elfojtja a nagyratörő álmokat és a merész célkitűzéseket, pedig az életben épp az markolhat sokat, aki mer nagyot álmodni, kockáztatni, még ha ez jár is némi veszteséggel.
• "Szegény embert még az ág is húzza."
• Miért gátolhat? Ez a közmondás azt üzeni, hogy a balszerencse halmozódik, és ha már eleve nehéz helyzetben vagy, nincs kiút. Ez a tanult tehetetlenség egyik formája, ami a sorsba való beletörődésre ösztönöz, és azt erősíti benned: "mindig én húzom a rövidebbet". Emiatt passzívvá, apátiássá válhatsz, mert azt hiszed, nincs ráhatásod a saját életedre.

A félelem és a tudatalatti programok

A fentiek világosan mutatják: a népi szólásmondások, amelyek eredetileg a közösség túlélését és stabilitását szolgálták, a mai, gyorsan változó világban könnyen önkorlátozó hiedelmekké válhatnak. Ezek nem csupán elavult tanácsok, hanem mélyen beágyazódott mentális programok, amelyek tudattalanul irányítják a döntéseidet. A közmondások ereje épp abban rejlik, hogy kollektív bölcsességnek számítanak. Ez az elfogadottság teszi őket „igazzá” a tudatalattid számára, és ezen "igazság" címke alatt olyan üzenetek is beépülhetnek, amelyek valójában gátolnak a fejlődésben.

A kultúra, amiben felnőttél, mélyen formálja a gondolkodásodat. Ha egy gyermek folyamatosan hallja, hogy "a pénz nem boldogít", vagy "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok", akkor ezek az üzenetek a tudatalattijába épülnek be. Felnőttként aztán ezek befolyásolják a pénzhez, sikerhez és kockázathoz való viszonyát. Ezért olyan nehéz felülírni ezeket a mélyen gyökerező mintákat.

A félelem a csúcsra vezető út legnagyobb ellensége. A közmondások, amelyek a kudarctól, a szegénységtől, a túlzott ambíciótól vagy a közösségtől való különbözés veszélyét erősítik, közvetlenül táplálják ezt a bénító érzést. Az olyan önkorlátozó hiedelmek, mint a "Kudarcot fogok vallani", vagy a "Nem érdemlem meg, hogy sikeres és boldog legyek" sokszor bizony a közmondások által megerősített félelemből táplálkoznak. Ha egy mondás azt sugallja, hogy a "nagy nevetésnek sírás a vége", tudattalanul elkerülheted a túlzott örömöt, nehogy utána bánat érjen. Az „aki nem dolgozik, ne is egyék” pedig folyamatos szégyenérzetbe hajt, ezért sokan kényszeresen akkor is a cselekvést választják, amikor logikusan a pihenésnek lenne itt az ideje (gondoljunk a munkamániára, vagy arra, hogy kényszeresen másokkal, pl. gyerekkel, háztartással, ház körüli munkákkal foglalkozunk önmagunkra fordított idő helyett). Ez a pszichológiai kondicionálás gátolja a teljes önkifejezést és a benned rejlő potenciál kihasználását.

Mit tehetsz? A tudatos választás ereje

Jó kérdés: mit tehetsz önmagadért, ha már magyar anyanyelvűként, "az anyatejjel szívtad magadba" ezeket a korlátozó mondatokat? Az önkorlátozó hiedelmek átformálása aktív, tudatos munkát igényel. Ez magában foglalja a pozitív megerősítések használatát, a cselekvésorientált gondolkodásmód kialakítását és a kudarctól való félelem leküzdését.

Az első lépés azonban mindenképpen a tudatalatti hiedelmek felismerése. Ez önreflexiót és a saját gondolkodási mintáid megfigyelését igényli. A kritikai gondolkodás alkalmazása a népi bölcsességgel szemben (is) elengedhetetlen. Nem minden régi igazság releváns vagy hasznos a jelenben. A közmondások kontextusának megértése alapvető fontosságú a gátló hatásuk feloldásához. Ha tudatosítod, hogy egy adott közmondás milyen tudatalatti üzenetet hordoz, és ez hogyan gátol téged, akkor már képes vagy döntést hozni arról, hogy elfogadod-e ezt a hiedelmet, vagy tudatosan felülírod.

Hallottam már olyat, hogy egyes források egyenesen azt tanácsolják: bizonyos közmondásoknak "éppen az ellenkezőjét érdemes csinálni" a siker érdekében! Ez egy nagyon proaktív stratégia a gátló üzenetek felülírására. Én például rendszeresen csak azért is „előre iszok a medve bőrére”, azaz a tudatos teremtés eszközét használva, „a beteljesült vágy érzésében” élek, tehát úgy létezem, mintha a konkrét célom már megvalósult volna. Mások konkrét "támogató meggyőződésekkel" javasolják behelyettesíteni az önkorlátozó hiedelmeket, pl. a "Sosincs elég pénzem" helyett a "Beáramlik az életembe a pénz" mantra használatával. Ez tulajdonképpen egy tudatos átkeretezése a dolgoknak.

A modern világban elengedhetetlen, hogy kritikusan viszonyuljunk mindenhez, a hagyományos bölcsességekhez is. Nem minden, ami régi, feltétlenül hasznos vagy igaz a mai kontextusban. A közmondások elemzése és a mögöttes tudatalatti üzenetek felismerése kulcsfontosságú ahhoz, hogy ne váljunk a kulturális örökségünk passzív áldozataivá. Az önkorlátozó hiedelmek felismerése és átformálása az egyéni felelősségvállalás alapja. Emlékezz: az ember "csak önmaga korlátozhatja önmagát", vagyis a szabadságod és a fejlődésed kulcsa a saját kezedben van. A proaktív önmegvalósítás azt jelenti, hogy tudatosan választod meg azokat a gondolatokat és hiedelmeket, amelyek támogatnak téged, és elengeded azokat, amelyek visszatartanak.

Rejtett mintázatok: Amikor a múlt árnyai meghatározzák a jelent

Az alábbiakban olyan jellemző reakciókat és viselkedésmódokat mutatok be, amelyeket gyakran félreértelmezünk, holott gyerekkori hiányosságokra és fájdalmakra vezethetők vissza:

1. Kétely a jóval szemben

Amikor pozitív események érnek, ahelyett, hogy felhőtlenül örülnél, gyakran szorongás kerít hatalmába. Nehezedre esik elfogadni a szeretetet vagy a kedvességet. Tartasz a pozitív érzésektől, mert tudat alatt arra számítasz, hogy „valami rossz fog történni”. A saját sikereidet is idegennek érzed; ha megdicsérnek, inkább magyarázkodni kezdesz, mintsem örülni. Olyan, mintha nem tartanád magad érdemesnek a jóra. Ismerős? "Nana, vigyázz, nehogy sírás legyen a vége!"

2. Lemondás az álmokról

Gyermekkorban gyakran megtanuljuk, hogy vágyaink nem teljesülnek, vagy a felnőttek/környezetünk számára nem validak, ezért felnőttként – a további csalódások elkerülése végett – már nem is teszünk lépéseket álmaink megvalósításáért. A kockázatvállalás helyett inkább a biztonságos, megszokott utat választod. Ebben az esetben a lemondás nem motiválatlanság, hanem egyfajta önvédelmi mechanizmus.

3. Folytonos készenlét: a pihenés elutasítása

Amint megállsz egy pillanatra, elönt a szorongás. A tétlenség gondolata annyira nyomasztó, hogy inkább folyamatosan elfoglalod magad valamivel. Számodra a pihenés nem kikapcsolódást, hanem fenyegetést jelent. "Aki nem dolgozik, az ne is egyék!"

4. Menekülés a fantáziavilágba

A valóságot gyakran kiszámíthatatlannak, kontrollálhatatlannak vagy fenyegetőnek éled meg, ezért sok időt töltesz a saját fantáziavilágodban, ahol te irányítod az eseményeket. A környezeted számára ez introvertáltságnak vagy szimplán szórakozottságnak tűnhet.

5. A csendtől való félelem

A csend számodra nem nyugalmat, hanem feszültséget hordoz. Ezért beszélsz folyamatosan, nyüzsögsz, zenét hallgatsz vagy telefonálsz. A csend több okból is fenyegető lehet:

• Előhívhatja a negatív belső gondolatokat.

• Külső ingerek hiányában az agy visszatérhet a fel nem dolgozott, fájdalmas emlékekhez.

• A traumatizált idegrendszer veszélyként értelmezheti.

• Gyermekkorban sokak számára a csend volt a büntetés eszköze, félelmetes emlékeket idézve. (Ha csend van, akkor biztos baj van/rossz voltam...)

• A csendben felerősödhet a magány és az elhagyatottság érzése.

Ezek nem hibák, hanem túlélési mechanizmusok

Indítsd a napod tudatosan a Szándéktétellel!

Mi is az a Szándéktétel és miért jó neked?

Ahogy Ester Hicks és Neville Goddard is hangsúlyozzák, a szándék kulcsfontosságú a teremtésben. De ez nem a napi teendőlista kipipálásáról szól! Sokkal inkább arról, hogy minden reggel, még mielőtt kinyitnád a szemed, tudatosan eldöntsd, milyen érzésekkel szeretnéd tölteni a napodat. Képzeld el, hogy már ébredés előtt "beprogramozod" magad a kívánt hangulatra. Ez egyfajta érzésbeli fókusz, egy belső iránytű, ami segít a nap folyamán a megfelelő rezgésen maradni.

Hogyan építsd be a reggeli rutinodba?

Ez a gyakorlat annyira egyszerű, hogy pillanatok alatt a reggeli rutinod részévé válhat, akár még ágyban fekve, félálomban is. Csak csukd be a szemed (vagy tartsd még csukva) és tedd fel magadnak a kérdéseket:

• Milyen érzésekben szeretnék ma teremteni?
• Milyen hangulatban szeretném élni a mai napot?
• Milyen érzésekkel szeretném zárni a napot, amikor este lefekszem?

Szeretet kontra manipuláció: mikor válik a törődés teherré?

A szeretet: tisztaság és szabadság

Az igazi szeretet tiszta és megengedő. Nem akar birtokolni, nem akar megváltoztatni és nem szab feltételeket.

• A nem kért segítség, erőszak: Ha valaki nem kéri, a segítség nem segítség, hanem beavatkozás. Az igazi szeretet tiszteletben tartja a másik autonómiáját és jogát ahhoz, hogy maga kérjen segítséget, amikor szüksége van rá.
• A megmentés nem szeretet, hanem félelem: Amikor valakit meg akarunk menteni, gyakran a saját félelmeink motiválnak minket, nem a másik iránti tiszta érzés. Az igazi szeretet elismeri a másik erejét és képességét arra, hogy maga birkózzon meg a kihívásokkal.
• A határok tiszteletben tartása: A törődés nem jelenti azt, hogy feladod önmagad és eltiprod a saját igényeidet. Az önfeláldozás hosszú távon senkinek sem jó, hiszen kimerít és kiéget. Az egészséges kapcsolatban mindkét fél határai tiszteletben vannak tartva.

Az ego alapú játszma: kontroll és manipuláció

Ezzel szemben az elnyomó, elerőtlenítő kapcsolat az ego bástyájára épül. Itt az erőviszonyok a lényegesek, nem a másik személy elismerése és megbecsülése. Nézzük meg, hogyan ölthet ez formát:

• Kontroll és bizalmatlanság: Ha egy kapcsolat azon alapszik, hogy majd te mindent megoldasz a másik helyett, az nem kapcsolódás, hanem kontroll és bizalmatlanság. Ez azt sugallja, hogy nem hiszel a másik képességeiben, meg akarod fosztani a felelősségvállalástól.
• Feltételekhez kötött támogatás: Az a támogatás, ami csak akkor érkezik, ha teljesíted, amit kérnek, valójában manipuláció. Ez nem a másik segítéséről szól, hanem arról, hogy valaki a saját akaratát érvényesítse, jutalommal vagy büntetéssel.
• Megfelelési kényszer: Amikor a siker mások elvárásaira épül, az nem a saját boldogságodat szolgálja, hanem egy végeláthatatlan megfelelési kényszerbe hajszol. Az igazi siker a belső elégedettségből fakad, nem a külső validációból.
• Elfojtás, nem vigasz: Ha a problémáid elhallgatásában keresel vigaszt, az nem a gyógyuláshoz vezet, hanem elfojtáshoz. A valódi vigasz a nyílt kommunikációban és a sebezhetőség felvállalásában rejlik, ahol bátran kimondhatjuk, ami bánt.

Fontos tehát, hogy felismerjük a különbséget a tiszta, feltétel nélküli szeretet és az ego vezérelt, manipulatív viselkedés között. Az igazi szeretet felszabadít, megerősít és lehetőséget ad a növekedésre. Az elnyomó kapcsolat viszont lemerít, elbizonytalanít és rabságban tart. Vizsgáljuk meg őszintén a saját kapcsolatainkat és merjünk kiállni önmagunkért azokban a helyzetekben, ahol a szeretetnek álcázott manipulációval találkozunk!

Miért van szükség külső segítségre az önfejlesztéshez? 🤔

Az egyik legnagyobb kihívás, hogy vannak vakfoltjaink – olyan viselkedésminták és gondolkodási sémák, amiket mi magunk nem látunk, de a környezetünk igen. Képzeld el, mintha a tükörbe néznél, de nem látnád az arcod felét! Ráadásul agyunk hajlamos torzítani a valóságot, hogy fenntartsa a megszokott világunkat, és ezek a kognitív sémák mélyen gyökereznek bennünk, ellenállva a változásnak.

Egyedül nagyon nehéz, szinte lehetetlen objektíven szemlélni magunkat, hiszen érzelmeink és beépült előítéleteink elhomályosítják a képet. Ez gátolja a valós problémák felismerését és a hatékony megoldásokat. Ahogy Einstein is mondta: "Nem oldhatjuk meg a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel létrehoztuk őket." Ez az elv az önfejlesztésben is igaz: új nézőpontra, új gondolkodási szintre van szükségünk a mélyen fekvő elakadások feloldásához.

Éppen ezért olyan értékes egy külső segítő! Én, mint spirituális médium, a szellemvilággal is tudok kommunikálni, így közvetlenül le tudom hozni számodra a rád vonatkozó égi válaszokat. Ez a különleges perspektíva segít rávilágítani a vakfoltokra, felismerni a sémákat, és objektívebb rálátást nyújtani a helyzetedre, hogy együtt találjunk valódi, tartós változást hozó megoldásokat.

Ne maradj egyedül az önfejlesztés útján! Ha úgy érzed, elakadtál, keress meg bátran, és együtt megnyitjuk a lehetőségeket a fejlődésre! 💪

💚      💚      💚

Amikor a lélek és a tudomány találkozik: Egy fiatal hölgy útja a megértés felé

Spirituális médiumként gyakran keresnek fel az emberek életük nagy kérdéseivel, kihívásaival. Néhány napja egy fiatal hölgy érkezett hozzám, akinek a bipoláris zavar keserítette meg a mindennapjait. Bár gyógyszeresen kezelték, úgy érezte, foglya az állapotának. Célja az volt, hogy megértse a karmáját, és azt, miért "kapta" ezt a betegséget.

A Germán Újmedicina ereje

A karma és a Szellemvilág üzenetei

A médiumi képességek és a tudomány szinergiája

Ne add fel a reményt!

Személyes üzenetek a Szellemvilágból

Csodálatos áldással születtem.  Ami egyben nagy felelősség és néha szívet szaggatóan nehéz is.  Kommunikálni tudok az eltávozott lelkekkel.  Azt, hogy ezt a képességet hogy is hívják, számomra nehéz definiálni.  Azt szoktam mondani, hogy pszichikai médium vagyok.  Igaz, ez nagyon idegenül hangzik, de még mindig barátságosabb, mint ahogy Magyarországon a régi időkben nevezték a hasonló adottságú embereket: halottlátó.  Az ember hátán futkos a hideg ettől a szótól, úgyhogy maradjunk inkább a médiumnál. Angliában, a médiumitás hazájában, nagy kereslet van az olyan segítőre, aki képes beszélni az eltávozott Lelkekkel, megnyugtatja az ittmaradtakat, hogy az élet a halál után is folytatódik és segít üzeneteket átvenni az eltávozott Szellemektől.  Külön egyházuk is van, ahol az istentiszteletek során a jelenlévők számára közvetítéseket tartanak, gondoskodnak arról, hogy aki képességet érez magában, méltó módon kifejleszthesse azt és később segítségére lehessen a közösségnek a közvetítéseivel.

De nézzük, hogy mit is jelent a médiumitás tulajdonképpen.  A szó köztes, középen elhelyezkedő dolgot, közvetítő személyt jelent, ebből is látszik tehát, hogy a médium a két világ között helyezkedik el tulajdonképpen, kicsit átjár(hat) a másik dimenzióba is, ahol az eltávozott Szellemek (is) tartózkodnak.  Lehetősége van arra, hogy a tőlük jövő gondolatokat, képeket, üzeneteket átvegye és azt az ittmaradtak felé emberi hangon továbbadja.  Kétféle médium van, a fizikai és a pszichikai médium, szerencsémre én ez utóbbira kaptam képességet.  A fizikai médiumitás nagyon ritka képesség és egyben nagyon leterhelő a médium számára, ugyanis az ő esetében egy-egy közvetítés úgy néz ki, hogy a médium teljesen elveszti az öntudatát, mély transzba kerül, a testét pedig átadja használatra a benne megjelenő Szellemnek, vagy entitásnak, valamint előfordul, hogy a közvetítés alatt tárgyak, ritkább esetben személyek, vagy személyekhez tartozó testrészek képesek manifesztálódni a szeánszon résztvevők legnagyobb döbbenetére.  A médium a közvetítés után semmire sem emlékszik abból, ami a testével és körülötte történt.  Ezzel szemben a pszichikai médium "csak" a tudatába fogadja be a közvetített Szellemet, tehát elég hozzá egy minimális transz (ezt a jelenlévők szinte észre se veszik) és a médium fejében fognak megjelenni a Szellem által diktált képek, gondolatok, emlékek.  Ezeket ugyanúgy "látja", tudja a belső képalkotó rendszerében, mint a saját gondolatait, emlékeit, illetve előfordul, hogy szó szerint hallunk is mondatokat a Szellemektől.  Ezeket a benyomásokat kell átadni úgy a közvetítésért hozzánk forduló számára, hogy az érthető üzenetté álljon össze.

Biztos Te is láttál már médiumokról szóló filmeket a tévében. Megnyugtatlak, a médiumi szeánszok a valóságban közel sem ennyire teátrálisak és a médiumok sincsenek a Szellemek "zaklatásának" kitéve privát életükben (eltekintve kevés kivételtől, de annak mindig oka van).  Elmesélem, hogy zajlik nálam egy médiumi ülés.  Amikor valaki segítségért felkeres, én határozottan megkérem, hogy semmilyen információt ne áruljon el arról, akivel a kapcsolatot fel szeretné venni.  Se egy nevet, se egy rokoni kapcsolatot, semmilyen információt.  Azt szeretem, ha teljesen tiszta lappal tudok indulni, mert így lehetek abban biztos, hogy nem zavar be a saját elmém a közvetítésbe.  Már ilyenkor meg szoktam kérni a kedves kérdezőt, hogy ha módjában áll, az ülésre majd hozzon magával egy személyes tárgyat attól, akivel a kapcsolatot keresi.  Ez tulajdonképpen bármi lehet, egy kulcs, egy ékszer, vagy bármi, ami kifejezetten az eltávozotthoz tartozott, azt a testén viselte, vagy sűrűn magánál hordta, illetve olyan dísztárgy, emléktárgy, melyhez erős érzelmek, emlékek fűzték.  Minden olyan tárgy, ami fontos szerepet játszik az életünkben, sűrűn használjuk, vagy érzelmeket fűzünk hozzájuk, magukba zárnak bizonyos információkat rólunk és ez akkor is megmarad, ha mi már nem használjuk őket, vagy eltávozunk.  Ezeket az információkat elő lehet a tárgyakból "csalogatni", le lehet tapogatni, ez a képesség az úgynevezett pszichometria.  A médiumi ülés során azt tapasztaltam, hogy egy ilyen személyes tárgy megkönnyíti a kapcsolatfelvételt az eltávozottal, bár nyilván nem feltétele annak, tehát ülést akkor is sikeresen lehet tartani, ha a kérdező nem rendelkezik ilyen tárggyal.

A tényleges ülés általában úgy kezdődik, hogy könnyű transzban, esetleg a kérdező által hozott tárgyat a kezemben fogva, megkeresem a kapcsolatot azzal, akivel tudom.  Ez egy nehéz téma, ugyanis semmire se tudunk előre garanciát adni.  Tekintve, hogy a Szellemvilágnak külön szabályai vannak, mi nem irányíthatunk, nem szólhatunk bele, maximum nagyon kedvesen megkérhetjük őket, hogy legyenek szívesek kommunikálni velünk.  Az, hogy tudunk-e bárkivel "beszélni" és hogy az pont az a személy lesz-e, akit a hozzánk forduló személy konkrétan vár, egyáltalán nem rajtunk múlik, előre erre semmi garanciát nem tudunk nyújtani.  Szerencsére még soha nem fordult elő velem, hogy sikertelenül kellett volna zárni egy ülést, de nem mindig tudott az a lélek jönni, akit esetleg kifejezetten vártak és olyan is előfordult, hogy olyan rokon jött, akivel a korábbi nem túl szoros kapcsolat miatt a Kérdezőnek nem is volt sok személyes élménye.  Előfordul, hogy a lélek tudatállapotából adódóan egy olyan síkon tartózkodik, ahol csak láthatjuk őt, de el nem érhetjük, beszélni nem tudunk vele.  Ezért én mindig elmondom előre, hogy ne legyenek a kérdezőnek elvárásai az ülést illetően és kérem, hogy nyitott szívvel álljon hozzá a majdani történésekhez.  Eddig ez soha senkinek nem jelentett problémát és mindig belátóan elfogadták előre azt, hogy akár dolgunk végezetlenül is távozhatunk.

Az eltávozottak sokszor részletesen beszámolnak arról, hogy milyen életük van a Szellemvilágban, megmutatják, ha együtt vannak más, már korábban távozott rokonokkal, tehát az ittmaradt teljesen megnyugtató választ tud kapni arra az égető kérdésére, hogy jól van-e az eltávozott, vannak-e még fájdalmai (különösen, ha a halála fájdalmas volt, vagy előtte hosszan szenvedett), valamint megnyugszik abban a tudatban, hogy a halál után is folytatódik az élet és nagyon sok családtagként a Földön együtt élt személy a Szellemvilágban is egy családként él tovább.  A Szellemek sokszor elmesélik, hogy "látják", "figyelik" az ittmaradtakat, olyan eseményeket tudnak elmondani, ami már az átkelésük után történt és a kérdezőn kívül más nem is tudhat, ezek is egyértelműen bizonyítják, hogy tényleg a szeretett személlyel sikerült felvenni a kapcsolatot, valamint azt, hogy az eltávozása nem jelenti azt, hogy a kapcsolatuknak vége.

Góczán Krisztina vagyok, pszichikus médium.  Itt többet is megtudhatsz rólam, szolgáltatásaimról, áraimról,  ide kattintva pedig azokat a véleményeket, tapasztalatokat olvashatod el, amiket a már nálam járt kedves Vendégeim írtak a szolgáltatásaimról.