Mabon - az őszi napéjegyenlőség

Idén szeptember 22-én este ér utól bennünket az őszi napéjegyenlőség, az időpont, amikor a világ egy pillanatra ismét egyensúlyba kerül: a nappali fény és az éjszakai sötétség kiegyenlítődik.  Ezen időponttól kezdve növekednek a sötétség idejének percei, órái és mi visszahúzódva lakásainkba, a tűz éltető melegénél és fényénél várjuk, hogy a fény újra elhozza a tavaszt és az ébredést számunkra.

Az ősi hagyományokban 4 nagy fordulópontot szoktak megünnepelni az év során, a tavaszi nap-éj egyenlőséget, a nyári napfordulót, az őszi nap-éj egyenlőséget és a téli napfordulót.  Mint minden ilyen fordulópont, az őszi nap-éj egyenlőség is egy új kezdet, a tavaszival ellentétben most azonban a befelé fordulás, a visszahúzódás idejét hozza el magával.  Mabon tulajdonképpen Ostara, a tavaszkezdet és húsvét ünnepének ellentéte.  Míg Ostara a fiatal, életigenlő, a termékenység berobbanását jelképező Istennő, azaz a Szűz megszemélyesítője, Mabon ideje már az Istennő harmadik arcát, a bölcs öregasszonyt szimbolizálja.  Ő az, aki már vissza tud nézni az életére, összegzi és rendszerezi azt az élettapasztalatot, életbölcsességet, amit eddig átélt és megszerzett.  Az ő feladata már nem a vetés és a termékenység biztosítása, hanem az aratás, a bőség megszemlélése, annak bölcs beosztása a terméketlen téli időszakra és az egész tavaszi-nyári időszak alatt megtapasztalt kincsekért való hálaadás.  Ő már nem kifelé él, eljött a befeléfordulás, az összegzés és rendrakás, valamint a belső értékek felé fordulás ideje.  A nappalok rövidülnek, egyre hidegebb van, a fák és növények leveleiket lehullajtják, életnedveiket visszahúzzák gyökereikbe.  Az Istennő hamarosan elalszik, meghal, így a világ lassan visszatér a sötétségbe, ahonnan jött, hogy majd tavasszal, az Istennő ébredésével, újra megünnepelhesse a világosság győzedelmét.

Mabon a lelki megélésben a belső értékek és megszerzett tapasztalatok összegzésének is az ideje.  Ilyenkor zárjuk a régit és kezdünk új projekteket, megvizsgáljuk az eddigi törekvéseink eredményeit és számot vetünk.  Ha valami nem működött eddig, ideje elengedni, elköszönni tőle.  A tél, a befelé fordulás idején majd elgondolkodunk a tapasztalatok mély értelmén, de ehhez most ősszel meg kell csinálnunk a leltárt lelkünkben is.  Itt az ideje, hogy új ötleteink magjait elvessük a földbe, ahol aztán egész télen a sötétben pihennek, tápláljuk őket, hogy majd tavasszal, a fény születésével együtt szárba szökkenhessenek.

Ha zöldboszorkányként otthon szeretnénk megünnepelni Mabont, rituálisan lezárni a nyári időszakot és az eddig learatott élet-kincseinkért hálát adni, akkor javaslom, hogy oltárunkra ez alkalomból narancsszín, vagy burgundivörös gyertyát szenteljünk be.  Díszítésként a saját kertünkbe, egy közeli parkba és a piacra menjünk inspirációért: a gyönyörűen színeződő őszi falevelek, a margitvirág bordó és sárga virágjai, a narancsszín dísztökök, a vörös csipkebogyó és a sárga szúrós csodabogyó, a lila szőlő és a piros alma, sárga körte, mind-mind nagyszerű hálaadó és díszítő kellékünk lehet most.  A hálaadás rituáléját a szokásos módon kezdjük, kérjük az Istent és Istennőt, hogy fogadja el gyertya-áldozatunkat és megköszönve eddigi támogatását, kérjük, hogy a befelé fordulás időszakában is maradjon velünk, segítse életünket inspirációival, ötleteivel, hogy a megélt tapasztalatokat bölcsen tudjuk rendszerezni, megéléseinkből a tanulságot jól tudjuk levonni, valamint életünknek megfelelő új irányt, új célokat tudjunk választani.  A rituális étkezés fontosságáról korábbi cikkeimben már tettem említést, ezért most is javaslom, hogy a szertartás után az oltáron lévő egyik gyümölcsöt rituálisan együk meg, illetve akinek van kedve, ihat pár korty bort is az Isten és Istennő tiszteletére.

Akinek módja van rá, készítsen szabadtéren is oltárt, melyre gyertyát természetesen nem, de a madarak, mókusok számára színes ehető bogyókat és apró magvakat tehet, mindegy a természet szellemei számára bemutatott áldozatként.