Egy másik énem - gondolatok a családállításról

2026. aug. 21. 18:42

Te is nézed a Netflixen az Egy másik énem sorozatot? Az elmúlt hetekben szinte mindenki erről a filmről beszél, és őszintén: csodálatos látni, ahogy a médiába is bekerült a családállítás, a transzgenerációs minták és a hozott terhek témája.

Látni a képernyőn azt, ahogy a szereplők megértik a saját elakadásaik - és sokszor a fizikai tüneteik - gyökerét is, hatalmas felszabadulást és megkönnyebbülést adhat a nézőknek is. Annak pedig külön örülök, hogy a film által talán közelebb kerül a Családállítás azokhoz az emberekhez is, akik eddig valami csiribiri-ködös, megfoghatatlan spiri módszernek titulálták és ezért az elakadásaik felderítéséhez figyelemre se méltatták ezt a csodálatos és hatékony módszert.

„Minden rendszernek megvannak a maga láthatatlan törvényei. Ha egy elem kiesik a helyéről, vagy megsérül az egyensúly, a rendszer egésze törekedni fog a kiegyenlítésre – akár generációkon vagy szerkezeti szinteken át is.” Bert Hellinger

A családállítás elmélete szerint a benned lévő elakadások sosem ellened vannak. Mivel az Univerzum mindig az egyensúlyra törekszik, az elakadások is mindig egy fel nem dolgozott, vagy éppen eltitkolt "nehéz sors" miatti kollektív trauma, egy rejtett hűség (félreértett lojalitás), vagy egy sérült minta kompenzálására törekednek, vagy egy benned lévő védelmi én-rész túlélési ösztöne mozgatja őket a háttérből.

És azt gondoltad volna, hogy nem csak kifejezetten a vérszerinti ősökkel lehet kapcsolatban egy-egy elakadásod?

Itthon sokan még mindig azt gondolják, hogy a családállítás kifejezetten a családunk tagjaival történő energetikai munka. Az Egy másik énem sorozat is nagyjából csak ezekkel a témákkal foglalkozik. De én most hadd leplezzem le: a módszer ennél sokkal komplexebb. Eredeti nevén Rendszerállításnak hívják, ami azt jelenti, hogy az életünkben lévő bármely rendszerre vonatkozóan fel lehet állítani a Térben lévő energiákat.

„A rendszerállítás nem emberekről szól, hanem a közöttük lévő mintázatokról és viszonyokról. Bármely összetett rendszer – legyen az egy szervezet, egy belső konfliktus vagy egy fogalom – megmutatja a maga sajátos belső logikáját, ha térbe helyezzük.” Matthias Varga von Kibéd

Mivel a családunk is egy rendszer, ezért ez a legelterjedtebb állítási technika, viszont sokszor tapasztalom, hogy akár a saját belső én-részeink, azaz a belső családrendszerünk "tagjai" is keresztbe tudnak tenni nekünk. Illetve sokszor dolgozunk olyan rendszerelemekkel, amik leginkább csak fogalmak, egregorok. (Az "egregor" a közös hiedelmekből és érzelmekből szőtt kollektív energiamező, egy önálló életre kelő „kollektív energialény”, amely az állítási térben önálló szereplőként leképezhető.)

„A rendszerben mindennek és mindenkinek joga van a jelenléthez. Amit kirekesztenek a rendszerből, az elfojtott energiaként visszatér, és addig kísért, amíg el nem ismerik a létezését. A rendszerekben a helyek nem cserélhetők fel büntetlenül. Amikor valaki más feladatát vagy pozícióját veszi át, feszültség keletkezik, amely az egész struktúrát kibillenti.” Bert Hellinger

Ma két nagyon személyes történetet hoztam neked a saját praxisomból. Két olyan nőről, akik hozzád hasonlóan mindent megpróbáltak már, de a valódi rádöbbenés és megértés csak akkor érkezett el, amikor a rendszerállítás során belenéztünk a Térbe, és megláttuk a láthatatlan mozgatórugókat.

Vajon miért szabotálhatja egy intelligens Nő a saját életét?

Nemrég egy szép, életvidám hölgy érkezett hozzám, aki hosszú ideje nem találta a helyét a világban. Hiába vágyott az álommunkára és egy szerető társra, valahogy mindkét területen folyamatosan elakadt. Mintha egy láthatatlan falba ütközött volna, pedig a fizikai szinten semmilyen okot nem tudott találni a megakasztásra.

Amikor ránéztünk erre az állítás Terében, előlépett egy úgynevezett önszabotáló én-része.

A felszínen ez a rész egy megbízható, mindenkit megmenteni akaró felnőttnek mutatta magát. Az összes többi én-része így is látta őt, mintha egy csodálatos, "angyali jelenség" lenne. De ahogy egyre mélyebbre mentünk a finom energiákban, lehullott az álarc.

Kiderült, hogy ez az én-rész valójában egy mélyen sérült, dacos kisgyermek. Aki ráadásul szándékosan tesz keresztbe a többieknek. Ő volt az, aki folyamatosan szabotálta a kliensem felnőtt életének kibontakoztatását, mert egyszerűen rettegett.

A munkahely és a valódi párkapcsolat viszont csak a felnőtt Nő kiváltsága lehet, egy gyerek nem dolgozhat és nem lehet érett partnere. Ez a belső gyermek pedig halálosan félt attól, hogy ha a kliensem végre felnő - energetikai értelemben, hiszen egy 40 feletti hölgyről beszélünk -, és elfoglalja a helyét a saját, stabil önazonosságában, akkor ő feleslegessé válik. Azaz, hogy a gyógyulással ő "megsemmisül".

Amint erre ráláttunk, majd a Térben megtörtént a finom oldás és a belső gyermek megnyugtatása, a hölgy energiamezeje azonnal fellélegzett és átrendeződött.

Létezik, hogy egy tudatalatti hűség akadályozza a családalapítást?

Egy másik kliensem már rengeteg segítőnél járt, mire eljutott hozzám. Hiába vágyott családra, valami láthatatlan erő szabotálta a teherbeesést, és szép lassan a párkapcsolatai is sorra zátonyra futottak emiatt.

A rendszerállítás során valami egészen megdöbbentő és szívszorító dinamika bontakozott ki a láthatatlan világ terében. Megjelent egy én-része, aki a mai napig kétségbeesetten próbált megfelelni az azóta már eltávozott édesapja egykori, kimondatlan elvárásának. Annak, hogy fiúnak kellett volna születnie.

Ez a sérült belső rész a gyermeki lojalitásból fakadóan átvette az irányítást az élete felett. Ráadásul mióta az édesapa eltávozott, egyfajta idealizált helyre tette őt magában, és extra erősen bekapcsolt a "fiúnak kell lennem" megfelelés. Mintha a lelke azt mondta volna: "ha fiú lennék, hátha apu is visszajönne". Ezek sosem logikus döntések, a tudatalatti téves lojalitás pontosan így működik a háttérben.

És mi a fizikai valóság? Egy fiú nem tud teherbe esni. És nem tud valódi, női minőségben kapcsolódni egy férfihoz sem.

Az ő önszabotáló, tudatalatti programja tehát tökéletesen működött: a sikertelen babavárással és a tönkremenő kapcsolatokkal maradéktalanul teljesítette az apai elvárást. Amikor ezt a lojalitást a Térben feloldottuk, a kliensem végre engedélyt kapott arra, hogy a saját, önazonos női sorsát élje.

(Fontosnak tartom itt megjegyezni: ne vond le azt az általános következtetést, hogy minden akadályozott gyermekvállalás hátterében ez a minta áll. Kérlek, ezt úgy olvasd, mint egy egyedi történetet, hiszen a lelkünk egyedi programokból próbálja biztosítani a túlélésünket.)

Hogyan történik a láthatatlan elakadások finom oldása egy családállítás során?

„A mai problémák a tegnapi megoldásokból származnak. Amíg nem az egész rendszert nézzük, csak a tüneteket tologatjuk egyik helyről a másikra.” Peter Senge

Nincs gonosz átok, csak rejtett hűség. Amíg ezek a minták a tudattalanban, a sötétben dolgoznak, addig mi csak a frusztrációt és a megrekedtséget érezzük a hétköznapokban. Az egyéni családállítás, a rendszerállítás, vagy a belső én-részek, egregorok Térben való rendezése pontosan abban segít, mint amit a sorozatban is láthatsz.

Itt nem találgatunk. Nem is feltétlenül csak a vérszerinti családod tagjaival állítunk. Megnézzük a valóságot, felismerjük azt az énvédő mechanizmust, ami épp szabotálja a haladásodat, és megkezdjük a téves program lágy, de következetes oldását.

Traumainformált, egyéni, fedett családállítás. De mit is jelent ez?

Traumainformált: nálam biztos lehetsz benne, hogy nem lesz régi sebek feltépése, nem jöhet ki olyan megoldás, ami újratraumatizál, vagy rádkényszeríti valamilyen, az elméd által elzárt emléked felidézését. Abban hiszek, hogy ha valamire az elménk szándékosan fátylat dobott, akkor azt csak lassú kontrollált folyamatban lehet feltárni, leginkább pszichoterápiában. Megdöbbenve hallom néha, hogy egy családállításon olyan feltételezett tényeket akarnak ráerőszakolni a kliensre, hogy pl. nem is az az apja, akit annak hitt, vagy hogy általa szeretett családtagja bántalmazta, amire ő nem is emlékszik. Ezek egyrészt nem biztos, hogy igazak, de ha azok is lennének, mivel traumatizálóak, vagy újratraumatizálóak lehetnek, szerintem szigorúan tilos ilyen dinamika felé vinni az állítást.

Egyéni: ha már voltál csoportos állításon, megtapasztalhattad, hogy mivel közös érzelmek mozdulnak meg, érzelemátvitel van jelen, ezért előfordulnak nagy közös ölelkezések, sírások, kacagások, elég intim kapcsolódások. Ezek nagyon felszabadítóak lehetnek bizonyos értelemben, hiszen "kapcsolatban sérülünk, kapcsolatban gyógyulunk". Ha viszont te egy traumát átélt, lefagyott idegállapotban érkezel ilyen csoportos programra, vagy akár "csak" introvertál személyként vagy jelen, minimum furcsa egy ilyen tapasztalat vadidegen emberekkel, viszonylag nagyon rövid idő alatt. De sajnos még az is előfordulhat, hogy a kéretlen érintések, hirtelen történő drámai ölelések betriggerelnek, vagy akár újratraumatizálhatnak. Nem mindenki viseli el az érintést, vagy ha idegenek lépnek be a személyes terébe, ölelgetik, vagy kerülnek olyan érzelmek közé, amit már túl intimnek él meg, és ez teljesen rendben van. Az ilyen igényekre tökéletes az egyéni állítás, hiszen ott minden képviselőt te jelenítesz meg a térben, az állításvezető pedig biztos távolságban, a szoba sarkából instruál. Minden addig és úgy történik, ameddig te be tudod fogadni. És ha a végén úgy döntesz, hogy jól esne egy kézfogás, vagy egy nagy ölelés, én bármikor ott vagyok neked.

Fedett technikájú (papírlapos állítás): mivel minden képviselőt te jelenítesz meg, te érzékelsz végig, így az, amit érzel, már nem igényel később külső megerősítést, vagy magyarázatot. Ez kizárja, hogy más kéviselők személyes befolyásoltsága, vakfoltja belemagyarázzon olyan dolgokat az állításba, amik nincsenek ott. Annak érdekében pedig, hogy ne elméből, logikusan nézz rá egy-egy megjelenő érzésre, vagy gondolatra, egyforma, információmentes, semleges tárgyakat használunk (én pl. sima fehér papírlapokat, de lehet bábokkal, vagy más tárgyakkal is állítani). Ez kizárja, hogy a saját elméd logikája, vagy vakfoltja felülírja a Térben létrejövő képeket, megoldásokat. Így egy nagyon tiszta, átérzett, tehát már meg nem másítható, el nem maszkolható rálátást kapsz a rendszer energetikai működésére.

Ha úgy érzed, te is újra és újra ugyanabba a láthatatlan üvegfalba ütközöl, és készen állsz meglátni a miérteket a saját életedben, várlak szeretettel egy egyéni állításra Budapesten a Városligetben.